tag:blogger.com,1999:blog-43005078792925615422024-03-13T09:08:53.655+01:00Egy zombi naplójaPedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.comBlogger20125tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-78459133782156094602018-06-29T11:31:00.002+02:002018-06-29T11:32:05.786+02:00Day #16 (Part 2.) - Egyre rosszabb lesz<div style="text-align: justify;">
A medence partján állva a további menet egy kicsit kétesnek tűnt. A tűz lassan terjedt, de várható volt, hogy előbb-utóbb átcsap majd erre az épületre is, az erős fény pedig vonzotta a zombikat mint méheket a méz. Maga az épület egy luxus irodaháznak tűnt, bár a medencét még így is túlzásnak gondoltam. Túl sok variációs lehetőségünk nem volt a menekülésre, egyedül az utca tűnt vállalható opciónak, mindezt pedig úgy kellett volna megoldani, hogy elkerüljük a rothadókat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor most már csak annyi kérdést tennék fel: Hogyan tovább? - kérdezte Diana</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. De ki kell jutnunk az épületből. Szóval mindenképpen lefelé vezet az út. - vágtam rá látszólag magabiztosan, pedig igazából fogalmam sem volt róla, hogy fogunk élve kijutni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A terasz üvegajtaja nem okozott gondot, Ben egyetlen mozdulattal betörte azt, és máris egy üres, díszes szobában találtuk magunkat. Első ránézésre valami nagy fejes irodájának tűnt. A falon giccses festmények, vörös fa íróasztal és nem kis pénzt érő bőr fotelek. az asztalon pedig egy névtábla: J.T. Cooper Vezérigazgató. A név ismerősnek tűnt, tuti hogy találkoztam már ezzel az emberrel, vagy legalábbis a nevével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézzük át az irodát, hátha találunk valamit aminek hasznát vesszük! - szólt Andrea</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3xLCyH7IREzvwMDp14sHDLfiUHqaMpG9OXXynq9ZDM_HSk5ckVl_B_2KRrNfb_3QbUTbdcczAa4olrwBpBby53HI3u2h4siT3jWtAqq6bYDen1YzXhmLLTD0jizoMJQa5e8hqatzRRQWp/s1600/St-Christopher-House-ex-P-010.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="242" data-original-width="300" height="161" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3xLCyH7IREzvwMDp14sHDLfiUHqaMpG9OXXynq9ZDM_HSk5ckVl_B_2KRrNfb_3QbUTbdcczAa4olrwBpBby53HI3u2h4siT3jWtAqq6bYDen1YzXhmLLTD0jizoMJQa5e8hqatzRRQWp/s200/St-Christopher-House-ex-P-010.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A kutakodás nem igazán vezetett eredményre, hiszen használható dologra nem akadtunk, viszont az íróasztal fiókjából előkerült néhány akta, amiből már meg is tudtuk hol vagyunk. A J.T. Cooper név a Cooper Csatornázási Művekből volt ismerős, amely Beaumont teljes vízellátását és a csatornázását intézte. A kis égő lámpa már ott lebegett a fejem felett. Csatorna. Kell lennie egy lejáratnak valahol az épületben. Ez tűnt az egyetlen lehetséges menekülési útvonalnak, hiszen az utcákon már százával tolongtak a rothadó alakok. Sietve letereltem a csapatot a földszintre és kiadtam a parancsot:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Keressetek valami lejáratot!</div>
<div style="text-align: justify;">
Talán 5 perc telt el és Diana kiabált oda az egyik raktárnak tűnő szobából:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem megvan! Itt egy ajtószerű izé!</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan odasereglett az egész csapat. Az "ajtószerű izé" egy pinceajtóra emlékeztetett leginkább, de mivel tömör vasból készült, sejteni lehetett, hogy nem boroshordókat fogunk találni odalent. Szerencsére az ajtót gyorsan sikerült felnyitni és mivel az irodaház tele volt napelemekkel, még világítás is akadt a mélységbe vezető úton. A lépcső végén egy ajtó, amögött pedig kazánház szerű szoba várt minket, mindenféle számomra totál ismeretlen gépezettel és a szoba végén ott volt a lényeg, a csatorna. A csendet hirtelen egy hatalmas moraj szakította meg, a tekintetek pedig Benre szegeződtek, hiszen ő volt a gazdája a hangnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van na, most mit izéltek? Nem reggeliztem, kajás vagyok. - mondta</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na igen, lehet nem ártott volna hozni magunkkal egy kis ennivalót, vagy legalább valami tatyót némi felszereléssel. - válaszoltam</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól sejtem, hogy a következő úticél valami kajalelő hely lesz? - kérdezte Anna</div>
<div style="text-align: justify;">
- Más választásunk nem nagyon van, ha nem akarunk éhen halni... Szóval a kérdés az, hogy fej vagy írás? - néztem Annára halál komoly arccal</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most komolyan így akarod eldönteni, hogy melyik irányba induljunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, eddig szerencsénk volt, most pedig fogalmam sincs hol fogunk ételt találni, szóval igen. Így akarom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legyen fej... - mondta Anna még mindig olyan fejet vágva, mint aki a legrosszabb rémálmát éli át (valljuk be, ez tulajdonképpen így is volt.)</div>
<div style="text-align: justify;">
Feldobtam az édesapámtól kapott norvég 5 koronás pénzérmémet, majd mosolyogva néztem meg az eredményt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez bizony fej! Akkor jobbra megyünk!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1XVsoWLp1yrtKIw1AUplMallYZAbvIh1gnofrKqssUL0GtgW6QBy15GbIf9-Z2W-6F6P9CfoOc7jSAMfVwr781v_8doT_P6ixvCwnL4jYSRvkPGHsCnDMD9GJ8Z3xC5QMivei9e6zk2FQ/s1600/rat-sewer-pipe-630x360.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="360" data-original-width="630" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1XVsoWLp1yrtKIw1AUplMallYZAbvIh1gnofrKqssUL0GtgW6QBy15GbIf9-Z2W-6F6P9CfoOc7jSAMfVwr781v_8doT_P6ixvCwnL4jYSRvkPGHsCnDMD9GJ8Z3xC5QMivei9e6zk2FQ/s200/rat-sewer-pipe-630x360.jpg" width="200" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezt olyan természetességgel mondtam, mintha megbeszéltük volna, hogy az érme melyik fele mit jelent. Persze volt tervem már az érme feldobása előtt is. Jobbra körülbelül két kilométerre volt egymás mellett három nagyobb áruház és néhány étterem is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy lassan lépkedtünk a csatornában hirtelen Bella morgására lettem figyelmes. A kutya megállt és vadászállásba dobta magát, erősen a hátunk mögé nézett. Megvakartam a füle tövét, majd próbáltam rávenni hogy jöjjön velem, amikor egy patkány futott el a lábam mellett, Bella pedig erőteljes ugatásban tört ki, alig tudtam lecsitítani. A hátunk mögül pedig furcsa zajok szűrődtek a csatornarendszerből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek, szerintem jobb lesz ha elkezdünk sietni...</div>
<div style="text-align: justify;">
Elkezdtük gyorsabban kapkodni a lábunkat, miközben egyre több patkány futott el mellettünk. Úgy éreztem valami nagyon nincs rendben, közben pedig láttam hogy szegény Rebecca egyre nehezebben lépked mellettem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere kicsi, ugorj a hátamra, kezdesz lassulni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi Dom, jól vagyok, bírom!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogy vagy jól, látom hogy alig bírod. Gyere, elbírlak.</div>
<div style="text-align: justify;">
Rebeccát felkaptam a hátamra és gyorsabb tempóra kapcsoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek, itt gáz lesz! Nem fogunk odaérni és valami rohadtul jön mögöttünk. Kövessük a patkányokat!</div>
<div style="text-align: justify;">
A patkányok egyre többen és többen mentek el mellettünk, a háttérben pedig egy furcsa hörgő hang jelent meg ami vészesen visszhangzott a csatornában. Szerencsére nem telt el sok idő, és megtaláltuk azt a helyet ahova a patkányok mennek. A csatornarendszer a metró alagúthoz ért ahol szerencsére volt egy átjáró is az egyik szervízúthoz, bár kicsit szűkösen, de át lehetett rajta férni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szépen egyesével! Hölgyek, induljatok... - mutattam rá Dianára és Annára</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dom! hallod ezt? - szólt oda Benjamin</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, mire gondolsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere ide a fal mellé, ha nekidőlsz még érzed is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ben mellé érve a fejemet a falnak döntöttem és már értettem miről beszél. A fal szinte rezgett, mellette a csöveken csikorgás hangját lehetett hallani. Ahogy a többiek szépen átcsúsztak a szervízútra a hangokat egyre jobban hallottam. Miután utolsónak csúsztam át a szűk nyíláson ott maradtam, kíváncsi voltam mi lehet az ami ilyen hangok mellett közlekedik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csendben várjatok meg ott az ajtónál! - mutattam rá a 20 méterre levő szervízszoba ajtajára.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpWmxTUIJD5qi9_LcCr49rmvsZtaW3Xh3TTBGo-8J5lS2lL1pV4eBpjOeS9Sa-8sxCmOOoCpR5bfRwjKj3pdt02Mxb3Jr-1oCWfX4FXUTLI7FiSkLqT1eSNgvG0VRn94xvPPqyCnxYZLkA/s1600/Mutant_Bear_%2528Annihilation%2529.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="720" data-original-width="577" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpWmxTUIJD5qi9_LcCr49rmvsZtaW3Xh3TTBGo-8J5lS2lL1pV4eBpjOeS9Sa-8sxCmOOoCpR5bfRwjKj3pdt02Mxb3Jr-1oCWfX4FXUTLI7FiSkLqT1eSNgvG0VRn94xvPPqyCnxYZLkA/s200/Mutant_Bear_%2528Annihilation%2529.png" width="160" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perc elteltével a csatornában egy nagy alak tűnt fel. Első ránézésre 2-2,5 méter magas lehetett, és körülbelül 2 ember széles, a kezében pedig valami hatalmas eszközt cipelt. feküdtem mozdulatlanul és vártam. Egyre közeledett felém, de nem akartam idejekorán távozni, látni akartam, hogy mi is ez a dolog. Amikor látható távolságba ért, felkaptam a fejem és futni kezdtem a többiek után.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyissátok az ajtót és menjetek be, gyorsan!!!</div>
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére az ajtó nem volt bezárva, sőt láthatóan valaki nem is olyan régen még lakott itt, hiszen a földön üres konzerves dobozok és egy kissé pókhálós hálózsák is volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt az? - szegezte nekem a kérdést Ben</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őszintén? Nemtudom. Ki fogtok röhögni, de egy hatalmas medve. Egy bazinagy kőkalapáccsal. Lehet megőrültem, de rám nézett és a szeme szinte sárgán világított. Ez a zombikérdés azt hiszem egyre rosszabb lesz...</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-33599510757179407992016-05-24T10:30:00.000+02:002017-01-03T11:46:05.735+01:00Day #16 (Part 1.) - A botcsinálta fizikus<div style="text-align: justify;">
Hajnalban kiabálásra ébredtem, illetve inkább ordítozásba torkollott veszekedésnek nevezném azt, ami pár kórteremmel távolabbról érkezett. A hang tulajdonosa természetesen Anna volt, aki Dianával kiabált, amiért akarata ellenére elhozta őt a bázisról. Az igazat megvallva megfordult a fejemben, hogy nem megyek ki és inkább rájuk hagyom a vitát, de a ricsajt amit csaptak, nem bírtam szó nélkül hagyni, így Anna kórterme felé vettem az irányt, amikor megpillantottam Lisát az ebédlőben ülve és a SWAP-os dokumentációt bújva, de abban a pillanatban ez hidegen hagyott. Ahogy beléptem Annáékhoz, a levegő egy kicsit megfagyott és egy pillanatra csend lett. Kellemetlenül éreztem magam és zavarban is voltam, hiszen olyan érzésem volt, hogy Diana elmondta a tegnapi eseményeket is, de egy pillanat alatt erőt vettem magamon és odaléptem Annához.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugodj meg. Mi a baj?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt kérdezed mi a baj? Hát baszd meg! Baszd meg te is, Diana is, és mindenki bassza meg! Milyen jogon raboltatok el?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állj le! - Vágtam közbe - Elhiszem, hogy dühös vagy, de megint totál vak vagy és nem látsz a szemedtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekelsz a hülyeségeiddel! Kurvára elegem van, hogy belepofáztok az életembe és irányítani akartok!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ide figyelj! - léptem közelebb Annához és szorítottam meg a karját - Elegem van az önző szerelmesből akit eljátszol. Charlie kitúrt minket a bázisról, odavitte a haverjait és eltávolította azokat akik a barátaink. Te is csak egy eszköz voltál ahhoz, hogy bízzanak benne. Áruld már el, mióta eljöttünk Benékkel, mennyit foglalkozott veled? Ért valamit a szavad mellette? Vagy csak akkor kellettél neki amikor a többiek is látták?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De... - próbált közbevágni Anna, de Diana gyorsabb volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt próbáltam elmagyarázni neked már a bázison is, de te csak mész előre mint egy idióta. Elhiszem, hogy nagy a "lámúr", meg nem bírsz a hormonjaiddal, de jó lenne ha kicsit gondolkodnál is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érdekes, hogy ennyire egy húron mozogtok. Van köztetek valami ugye? Túl nagy az egyet értés. Most akkor én lettem a közellenség, vagy mi a faszom? Nem érdekeltek. Kurvára nem érdekel egyikőtök sem. Hagyjatok békén a picsába!</div>
<div style="text-align: justify;">
Egymásra néztünk Dianával és szinte egyszerre indultunk meg az ajtó felé. Úgy éreztem, hogy nincs mit mondanom Annának, meg kell várnunk amíg egy kicsikét lenyugszik, talán estefelé már lehet majd vele beszélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szemmel láthatóan ez a kis közjáték mindenkit felébresztett és ahogy kifelé sétáltunk, mindenhonnan arcok és szemek kémleltek minket. Diana kicsit megtörten csatangolt mellettem, a szemében egy-egy apró könnycsepp is megjelent. Ezt látva megfogtam a kezét, átkaroltam és hagytam hogy a fejét rám hajtsa. Megviselte az ahogy Anna viselkedett és nem értette. Én személy szerint titkon legbelül megértettem az ex-lakótársam viselkedését, tulajdonképpen volt abban is igazság amit ő mondott, hiszen Diana mégiscsak elrabolta őt. Visszakísértem Dianát a szobájához, majd megindultam vissza a helyemre, de Ben megállított.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé öreg, jól vagy? Tiszta szappanopera már ami itt megy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs semmi gond, Anna majd megnyugszik. Kicsit sok neki ez a sztori most.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jóvan. Ha esetleg kéne valami, csak szólj. - kacsintott rám Benjamin</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben... - bólintottam, majd indultam volna a kórterem felé, de Ben ismét megállított</div>
<div style="text-align: justify;">
-Te, érzed ezt a... Popcorn szagot?</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy Ben kiejtette a száján ezt a mondatot, kicsit elmosolyodtam, de ahogy beleszagoltam a levegőbe, én is éreztem azt a fura, leginkább az égett pattogatott kukoricára emlékeztető szagot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mi a franc? Érzem... Tényleg olyan...</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfRPRb-7EiSqw_oX2G_QJgo6PGipVFlO6H3NnQVNMUgyPil5LqO__3zyi-u6D1FK50emMoJQCrDaGIs5E_AtsZXsJadhVrBYsxJAEPc3OwZD_-9qrwqfhLvsduuWxwawCy8Yw4RccA-dhq/s1600/images+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjfRPRb-7EiSqw_oX2G_QJgo6PGipVFlO6H3NnQVNMUgyPil5LqO__3zyi-u6D1FK50emMoJQCrDaGIs5E_AtsZXsJadhVrBYsxJAEPc3OwZD_-9qrwqfhLvsduuWxwawCy8Yw4RccA-dhq/s200/images+%25281%2529.jpg" width="200" /></a>Az első utam ez után az ebédlőhelységbe vezetett, hátha onnan jöhet a különleges illat, de nem jártam szerencsével, ugyanis minden teljesen tiszta és rendezett volt. Kezdett kicsit aggasztani a dolog, így futólépésben bekukkantottam minden szobába. Lassan mindenki felkelt és kikászálódott a szobájából. Azt hiszem eléggé rémisztő lehetett ahogy össze-vissza rohangáltam, de egy valami még inkább kezdett zavarni. Lisa eltűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dom! Gyere gyorsan! - hallatszott a kiáltás az egyik kórteremből. A hang tulajdonosa Rebecca volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? - futottam oda a szobához.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézz ki az ablakon!</div>
<div style="text-align: justify;">
Rebecca elhúzta a függönyt és ahogy kinéztem, rémisztő látvány fogadott. A kilátást tömény fekete füst takarta el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ég az épület. - nyugtázta Ben látszólag teljesen nyugodtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem mondod... - vágtam rá nevetve, mintha az egész csupán egy vicc lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyorsan szedjetek össze mindenkit a konyhába. Valamit ki kell találnunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár perc telt csupán el és mindenki a konyhában állt Lisát kivéve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos - kezdtem bele a mondókába - amint látjátok, szarban vagyunk. Lisa felszívódott és ha jól sejtem az ő műve az, hogy kurvára melegszik a lábunk alatt a talaj. A legnagyobb gond az, hogy gőzöm nincs hogyan juthatnánk ki innen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig jó lenne ha valamit gyorsan kitalálnál, mert bent fogunk égni! - szólt oda Anna. A hangjában érződött, hogy mindenért engem hibáztat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne pánikoljunk, attól nem lesz jobb. Lefelé a kijutás necces, a lift valószínűleg már fel van forrósodva, ráadásul a fényre a zombik is ide fognak jönni mindenhonnan. - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van egy ötletem! - szólt oda Andrea - Ennek a szintnek van egy másik szárnya, amiről Lisa elfelejtett szólni. Az ajtó le van zárva, de valahogy megoldjátok a kijutást. A másik szárnyban fogalmam sincsen hogy mi van, de a CC épület mellett van egy irodaépület, ami eléggé közel van, csak egy keskeny köz választja el a két épületet és elvileg van egy nagyobb terasz. Talán át tudunk ugrani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Más választás nincs. Mutasd azt az ajtót!</div>
<div style="text-align: justify;">
A folyosó végén tényleg ott volt leláncolva a bejárat, ami eddig nekem valamiért fel sem tűnt. Eszköz hiányában megpróbáltuk szétverni a lakatot minden a folyosón található tereptárggyal, de nem jártunk sikerrel. Ben javaslatára ezután megpróbáltuk egy kórházi ággyal átszakítani az utunkat elzáró akadályt, de ismételten nem járunk sikerrel. Már lassan negyed órája próbálkoztunk, amikor megérkezett a segítség. Rebecca bicegett oda az ajtóhoz, rám nézett, majd így szólt:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ügyesek vagytok, de az nem jutott eszetekbe, hogy Lisa kulccsomója itt maradt a nővérpulton?</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSEkxreVnnRdiDMwXxCQiSMhOj2ESkFxGUBJ2JVoNxhN0Tn9icRGW837pml-nbE447cXIpjDHJE9IJLKFSoA5zOOmY_ymYwKgQtsXYFfsm-I51Pn9unWhMS_bN9cFYIP2cFwD4m4_WifvJ/s1600/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSEkxreVnnRdiDMwXxCQiSMhOj2ESkFxGUBJ2JVoNxhN0Tn9icRGW837pml-nbE447cXIpjDHJE9IJLKFSoA5zOOmY_ymYwKgQtsXYFfsm-I51Pn9unWhMS_bN9cFYIP2cFwD4m4_WifvJ/s200/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s.jpg" width="200" /></a>Ahogy Becca kinyitotta a zárad, és az ajtót kilökte, lángok csaptak be a folyosóra, gyorsan elrántottam a kislányt az ajtóból és Andrea kezeibe löktem. A tűz már erre a szintre is felért. Halálfélelem járta be a folyosót, ahogy magam mögé néztem azt láttam, hogy Diana és Anna egymás karjaiban zokognak, Andrea Beccát szorítja magához. Tanácstalan voltam és megdermedve álltam az ajtóban a lángokat nézve, a tűz már az arcomat égette. Néhány pillanat telt el és Ben egyszer csak elrohant, majd a kezében pokrócokkal tért vissza, amiket elkezdett kiosztani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindenki menjen és vizezze be a pokrócokat amennyire csak tudja! Ha ezzel betakarjuk magunkat, pár másodpercig át tudunk vágni a lángokon. A másik szárny lezárt ajtajához pedig ott a kulcsunk!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos, hogy ez működni fog? - kérdeztem</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs más választásunk. Működnie kell!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát jó. Én megyek előre. Várjátok meg, hogy sikerül-e kinyitnom az ajtót. - mondtam Bennek</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felejtsd el haver. Az én ötletem, nem te fogod tesztelni. Ha elégek, talán neked még eszedbe jut valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fura volt látni, hogy Benjamin, aki normális esetben az első emberek között van, aki elfut ha veszélyt lát, most menne előre és akár fel is áldozná magát másokért. Ben ezt követően ismét eltűnt a fürdőben és nyakig vizesen, a pokróccal a kezében tért vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hívják életbiztosításnak - mondta oda nekem egy kacsintás kíséretében, majd futva indult el kifelé az ajtón. Az égető forróságban megfagyott a levegő és Ben gyorsan eltűnt a lángok között annak ellenére is, hogy a másik szárny ajtaja csupán 10 méterre volt tőlünk. Az idő megállt és óráknak tűnt minden egyes másodperc miközben azt figyeltük és hallgattuk, hogy mi van Bennel. A túloldalról csak egy-egy halk szisszenést hallottunk, majd Ben hangja nyúlt át a folyosón:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, kurva meleg van, de jöhettek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Fura mosoly jelent meg mindenki arcán és mindenki futva indult meg a fürdőszoba felé, hogy gyors fürdőt vegyen, majd sprinteltünk át a túloldalra, mindenki a legfontosabb dolgokkal, én pedig a kutyával a kezemben "felfegyverkezve" ahol Ben már nyitott ablak mellett várt minket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye tudjátok, hogy ez egy rohadt beteg ötlet? - nézett ránk</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van más választás?- vágta rá rögtön Andrea</div>
<div style="text-align: justify;">
- De te kezded! - szólt oda neki mosolyogva Ben</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké! - hangzott a válasz</div>
<div style="text-align: justify;">
Andrea nem tűnt szívbajosnak és abban a pillanatban már a párkányon állt. A mellettünk levő irodaház medencés terasza tényleg közel volt, csupán körülbelül 1 méter választotta el a két épületet, Andrea pedig talán látva Ben bátorságát, nem gondolkodott, ugrott és simán földet ért a túloldalon. Andreát szépen sorban mindenki követte, amíg csak én Rebecca és Bella maradtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dom, nekem ez nem fog menni. Hagyj itt. - mondta könnyes szemmel Becca</div>
<div style="text-align: justify;">
- Felejtsd el. Sokkal tartozom neked, nagyon sokkal. Ben! - szóltam át a túloldalra</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjad!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez most nem lesz egyszerű! Beccát át kell hogy dobjam. Kapjátok el valahogy!</div>
<div style="text-align: justify;">
Féltem. Nagyon féltem, hiszen egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy sikerül. Sajnos a sérülésével Rebecca nem tudott elrugaszkodni, így magától nem tudott átugrani sem a túloldalra. A megoldást az jelentette, hogy valahogy megpróbálok lendületet adni neki, ezért odahúztam egy asztalt az ablakhoz, majd kézen fogtam a lányt és készültem ahhoz, hogy így lendületet adok neki az ugráshoz. Most először láttam Beccát félni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, sikerülni fog. - próbáltam nyugtatni</div>
<div style="text-align: justify;">
Olyan erősen fogtam meg Becca bal kezét ahogy tudtam, és testből indítva rántottam rajta egyet, aminek következtében sikerült tehermentesíteni annyira a sérült lábat, hogy lendületet tudjon venni és támaszkodni rá. a Túloldalon Benjaminék sikeresen elkapták a lányt, így már én is valamivel nyugodtabban ugrottam át a túloldalra, persze előtte Bellát is sikerült "átdobnom".</div>
<div style="text-align: justify;">
A menekülés további útja még nem volt tiszta, de ez senkit nem érdekelt. Mindenki úgy mosolygott, mintha megúsztuk volna a dolgot, pedig sejtettük, hogy a tűz tovább fog terjedni, így nincs sok időnk a medence partján örömködni és le kell mennünk az utcára, ahova a fény már odavonzotta a zombikat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ben! Honnan jött ez a pokrócos ötlet? - Kérdezte Diana Benjamint</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtad, hogy majdnem fizikus lettem? Egy indiai egyetemre jártam, csak a vallásom miatt nem kaptam meg a diplomámat, meg nem tudtam lenyelvvizsgázni mert diszleksziás vagyok, csak nem kaptam róla orvosi igazolást, mert anyám összeveszett a háziorvosommal. - mondta komoly arccal Ben</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, tudod kit szívassál!? - mondta kételkedve Diana</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nehogy elhidd neki! Ez a csávó olyan mint Andersen! - kiáltottam oda Dianának</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, igazatok van! Igazából valami túlélős műsorban láttam a TV-ben...</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-70903330576645651152016-05-04T12:42:00.001+02:002016-05-04T12:42:56.400+02:00Day #15 - A majdnem, bekövetkezettA délelőttöm várakozással telt el, Anna ébredése elég hosszú időt vett igénybe. Amúgy sem volt az a koránkelő típus, sőt igazából ha tehette volna szerintem bármelyik napot simán végigalussza, most pedig a Diana által beletömött gyógyszermennyiség még jobban meghosszabbította a felébredéséhez szükséges időt. Az idő 2 óra körül járhatott, amikor Diana lépett be az ajtón egy tálcával a kezében, amin nekem szánt ebéd volt.<br />
- Szia Dom. Hoztam neked ebédet. - mondta a szokásos mosolyával az arcán<br />
- Köszi, de nem igazán vagyok kajás. Ez a szédülés meg fejfájás nem tesz jót az étvágyamnak.<br />
- Vagy inkább az nem tesz jót, hogy nem tudod hogyan reagál Anna ha felébred...<br />
- Jó lehet, hogy ez is benne van.<br />
- Szerintem le kéne nyugodnod. Én drogoztam be és hoztam el, szóval inkább nekem kéne félnem. Látom nagyon aggódsz. Még mindig ennyire szereted?<br />
- Fene se tudja. Ez bonyolult... Fontos ember az életemben, de megbízni nem hiszem hogy megtudnék benne. Mégiscsak egy ilyen emberrel jött össze, és akkor sem tágított mellőle amikor engem vett célba. És itt jön az, hogy ennyire voltam, vagy vagyok fontos számára. Semennyire. Innentől kezdve miről beszélünk? Mindig azt mondogattam, hogy én nem leszek szerelmes és azt szeretek akit én akarok. Na most már sikerült elérnie, hogy nem is akarom szeretni. Szép lassan el fog veszni minden ami régen megvolt.<br />
- Mégis itt ülsz már vagy 8 órája az ágya mellett...<br />
- Egyrészt azért van bennem némi aggodalom. Másrészt 100%-ig biztos vagyok benne, hogy kissé feldúlt lesz amikor visszatér a valóságba. A harmadik ok pedig a legfontosabb. Szükségem van minden információra annak a patkánynak a terveiről, arról pedig valószínű hogy Anna tudhat a legtöbbet.<br />
- Ez mondjuk jogos. De mi a terved? Átváltozol hős lovaggá és visszafoglalod a várat?<br />
- Hát, mivel baszol mondani bármit is arról, hogy mi történt, így nem tudom... Egyenlőre nincsenek terveim.<br />
- Oké. Persze-persze. De most itt vagyok, kérdezhetsz bármit.<br />
- Hát akkor kezdd el az elején a sztorit. Mi az isten történt?<br />
- Miután elindultatok, pár órára rá két autó érkezett tele emberrel. Mind-mind Charlie haverjai voltak, persze jóhiszeműen befogadtuk őket. Charlie pedig nekiállt fúrni téged, és teletömte mindenki fejét, hogy nem vagy vezetőnek való, cserbenhagyod őket, felesleges álmokat kergetsz az ellenszert illetően és kockáztatod az embereid életét. Addig-addig magyarázta a faszságait, hogy a végén már szinte mindenki mellé állt, aki nem azt pedig bezárta a fogdába. Nekem az ikrekkel sikerült megegyeznem, hogy lelépek és megkereslek titeket, meg persze hogy magammal hozom Annát is, mert ezt az agymosást amit megcsinált rajta, nem bírtam tovább nézni. Ők pedig ott maradtak és amolyan beépített ügynökként lesznek Charlie és a bandája mellett. Egy valami viszont biztos. Az ikreken kívül szinte mindenki ellened fordult a bázison és nem igazán hiszem, hogy mosolyogva fogadnának ha visszamész.<br />
- Fantasztikus... Hány emberes így kb. Charlie "serege"?<br />
- Mit tudom én... 20-25-30!? Rohadtul nem számolgattam. Többen vannak mint mi, az biztos...<br />
- Jól van na. Nem kell megenni reggelire. Amúgy köszönöm...<br />
- Mit?<br />
- Azt hogy itt vagy, hogy elhoztad onnan Annát, meg Bellát is. Ez azért eléggé hősies tett volt. Komolyan becsüllek érte.<br />
- Nincs mit, tényleg. Megérte...<br />
Azzal hirtelen elkezdett izzani a levegő körülöttünk, Diana pedig egyre inkább közelebb hajolt hozzám. Már a számon éreztem a leheletét és bár tudtam, hogy nem kéne, egyszerűen hagytam hogy a kísértés elragadjon. Lassan közeledett, miközben a szeme szinte izzott és egyszerűen átrántott egy másik világba. Elmerültem benne és valami földöntúli gyönyörűség kerített hatalmába. Amikor az ajkaink összeértek, Diana hirtelen elrántotta a fejét és nevetésben tört ki.<br />
- Te igen hülye, azt hitted, mi?<br />
- Hát, öhm...<br />
Zavaromban igazából köpni nyelni nem tudtam és némán néztem ahogy Diana felpattant és kiment a kórteremből. A fejemben káosz uralkodott a történteket illetően, hiszen fogalmam nem volt arról, hogy a lány mit gondolhatott. Igazság szerint már elkezdtem kombinálni és a végén két variáció maradt "életben". Egyrészt az, hogy Diana tényleg annyira őrült mint amennyire mutatja magát és nem csak megjátssza azt, hogy könnyen fordul át már-már skizofrén személyiséggé, azaz sokszor ő sem tudja mit csinál és miért csinálja. Valahogy Batmanből Jokerre emlékeztetett az, ahogy képes mindenből viccet csinálni és elképesztően könnyedén venni a dolgokat.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6i0-Zlk9Z7gkQ3Fks-lexMEBHMylN-PONqJ6HePjy3bN7-sEq-3xiWU_t4KE-pJgrWViKSYy0o7c4x4NuqvvqzTHwyc2lyKejHoTuiek2y0cAyQxPnNds88yEDm4ncMiGkNFBiQyPr7D9/s1600/article-2331779-1A0737B6000005DC-425_964x662.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="136" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj6i0-Zlk9Z7gkQ3Fks-lexMEBHMylN-PONqJ6HePjy3bN7-sEq-3xiWU_t4KE-pJgrWViKSYy0o7c4x4NuqvvqzTHwyc2lyKejHoTuiek2y0cAyQxPnNds88yEDm4ncMiGkNFBiQyPr7D9/s200/article-2331779-1A0737B6000005DC-425_964x662.jpg" width="200" /></a></div>
A másik lehetőség az volt, hogy ő ezt komolyan gondolta, csak valamilyen okból kifolyólag megijedt, esetleg meggondolta magát, talán Anna miatt is. Fura módon engem egyáltalán nem zavart, hogy Anna is a szobában volt. Ez a tény pedig valahogy boldoggá tett. Feloldódott bennem valami, ami nagyon rég óta gyötört és nem hagyott nyugodni. Ez pedig az a fajta elkeseredett ragaszkodás volt, amit Anna iránt éreztem. Szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy hirtelen elszakadnak a láncok amelyek Annához kötnek és egyszerűen újra szabadnak éreztem magam. Az egésznek nem volt más oka, mint egyetlen apró "majdnemcsók".<br />
Miután átfutott minden az agyamon, ránéztem Annára majd felkeltem a székből és mintha nem ücsörögtem volna ott kora reggel óta, nemes egyszerűséggel kisétáltam az ajtón. Az első utam az ebédlő felé vezetett, ahol Diana éppen Andreával diskurált hangos nevetés közepette. Sejtettem ,hogy éppen az előző percek eseményeit beszélik ki, de nem éreztem magamat zavarban miatta, sőt mosolyt csalt az arcomra. Diana az ajtófélfának támaszkodva mesélt Andreának, aki az asztalnál szürcsölt valami leves kinézetű ételt. Ahogy odaértem Diana mellé, hirtelen megszakadt a beszélgetésük, majd mikor a fejét felém fordította, bal kezemmel megfogtam a derekát, a jobb tenyeremet pedig az arcát finoman simítva a nyakára csúsztattam. Sakkban volt, nem menekülhetett. Megcsókoltam. És ami az előbb abbamaradt, most kitört mindkettőnkből. Egybeolvadtak a világaink és nem létezett más. Senki más. Nem voltak zombik, kórházak, még Annák sem. Csak mi léteztünk. A majdnem pedig, bekövetkezett...Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-4208111082104893852016-04-22T11:56:00.001+02:002016-04-22T11:58:10.284+02:00Day #14 - Én vagyok a meglepetés!A hajnali eső kopogását egyszer csak lövések hangja törte meg, én pedig mint jó katona ugrottam ki az ágyamból, a párnám alá rejtett pisztolyt rögtön a kezembe kapva. Természetesen a lövések nem csak engem, hanem az egész társaságunkat kiugrasztották az ágyból, Ben és Rebecca is az ajtómban termett másodpercek alatt.<br />
- Látsz kint valamit? - kérdezte Ben<br />
- Nem. De jó lenne valami távcső, vagy legalább az M-24-et előkaparhatnátok valahonnan. - szóltam oda Bennek már az ablakból a tájat kémlelve.<br />
- Tessék! - Rebecca már nyújtotta is felém a mesterlövészek egyik kedvenc távcsöves fegyverét, az M-24-et.<br />
A fegyver segítségével rendesen körbe tudtam nézni, de a házak között semmiféle mozgást nem láttam, sem élők, sem élőhalottak részéről és a két lövés hangja óta semmiféle hang nem hallatszott pedig már lassan 10 perce ott álltunk mind a hárman az teret kémlelve.<br />
- Dom! Gyertek gyorsan! - hallatszott Andrea hangja a személyzeti konyhából.<br />
A lehetőségeinkhez képest sprintelve estünk be a konyhába Andrea és Lisa mögé, majd mikor Andrea az ujjával le mutatott a déli bejárathoz vezető útra már emeltem is arra a fegyver távcsövét.<br />
- Andrea, az a te autód? - kérdeztem kissé meglepetten<br />
- Hát, messziről eléggé hasonlít! - mondta Andrea nevetve<br />
Az autó mögött a távolban néhány zombit pillantottam meg, de a legfontosabb az volt, hogy az autó utasai lássák, hogy bizony itt vagyunk az épületben, ezért rögtön gyertyát gyújtottam, hogy fény legyen a déli falon levő ablakokban. Szerencsére a többiek már tudták hogy mire gondolok, meg sem kellett szólalnom, így pár percen belül viszonylagos fényáradat öntötte el az emeletet.<br />
- Benjamin! Gyere! - mondtam Bennek<br />
- Utálom ha így hívsz. Akkor mindig valami eszetlen baromságba akarsz belevágni.<br />
- Lehet, hogy így van, de most akkor is lemegyünk.<br />
- Hé, ácsi! Mi van ha tele van z alsó szint zombikkal. Vagy mit tudom én, mutáns vízilovakkal?<br />
- Van fegyverünk, nem?<br />
Ebben a pillanatban már lökdöstem is Bent a lift felé. Persze, nem mondom, volt bennem némi félelem, hiszen amikor legutoljára lent voltunk a földszinten, eléggé sok zombi akarta ránk törni az ajtót és megreggelizni belőlünk, arról nem is beszélve, hogy mi az északi bejáraton keresztül jutottunk be a műtőbe, a déli helyzetről fogalmunk nem volt. Magamhoz vettem a vadásztőrömet és a két Terminatorom aztán megindultam. A nyíló liftajtón való átlépéskor olyan érzésem volt, mintha a hős indulna az utolsó útjára, persze tudtam, hogy nincs az az isten, hogy én ma haljak meg. A lenti műtő még mindig üres volt, az ajtó kinyitásakor pedig a várt zombitámadás is elmaradt. Nem értettem, hogy miért tűntek el az élőhalottak, hiszen két napja még itt tolongtak a vérünkre szomjazva. Andrea fent elmondta ugyan, hogy merre kell a leggyorsabban kijutni a <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilwBf6dV6Ak5jzZPUYtxl0JvJu7r1YGC41vWZASLzVsgakjmTbEDVKsvj9v3E6MWkjc2oqQZnBqP3z38IHo-yr4aXJpFcTAe_PJKucxlY5AKfibNNqT_3wJp2kaqsed53srUxpl661vDqk/s1600/Amazon-Zombies-1200x801.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilwBf6dV6Ak5jzZPUYtxl0JvJu7r1YGC41vWZASLzVsgakjmTbEDVKsvj9v3E6MWkjc2oqQZnBqP3z38IHo-yr4aXJpFcTAe_PJKucxlY5AKfibNNqT_3wJp2kaqsed53srUxpl661vDqk/s200/Amazon-Zombies-1200x801.jpg" width="200" /></a>mentőbejáróhoz, de természetesen az az ajtó ami oda vezetett, az istennek nem nyílt ki, így kénytelenek voltunk jókora kerülőt tenni, ami alatt csupán háromszor tévedtünk el, de egy lélekkel, illetve lélektelennel sem találkoztunk. A mentőbejáró ajtaja el volt torlaszolva, így nem okozott könnyebbséget az út tisztává tétele, de Bennel igyekeztünk megoldani a helyzetet és a próbálkozás pár perc alatt sikerhez is vezetett. Amint megláttam az út végén bekanyarodni Andrea autóját, felemeltem a fegyveremet és figyeltem, hogy a gépjármű után csoszogó zombik mikor bukkannak fel az út végénél levő rendkívül romos Moonshine Casino mellett. Természetesen nem sok időnek kellett eltelnie, hogy megjelenjen az első élőhalott, amit könnyű szerrel terítettem le.<br />
- Várj! - mondta Ben. - Szerintem ne pazarolj, inkább nézd az utca végét...<br />
Ahogy a szemem elől elvettem az addig a zombira irányított fegyverem távcsövét, olyat láttam amit egészen addig csak filmekben. A zombik folyóvízként hömpölyögtek le az utcán, egymást is összetaposva és szemmel láthatóan nem voltak jóllakottak. Ahogy Andrea autója kezdett közeledni felénk, már látszott, hogy két ember ül az autóban, de a sötétített üvegen keresztül csupán körvonalaik rajzolódtak ki. A bejárótól kb. 50-55 méterre egyszercsak megállt az autó, mivel az útra hordott akadályok között egy helyen szemmel láthatóan nem fért be. Mi Bennel csak ekkor eszméltünk és kezdtünk el futni az autó felé, amiből egy ismerős "lény" ugrott ki és kezdett el loholni felém. Bella volt az, aki igencsak örült annak, hogy újra láthat, sőt ennek örömére majdnem fel is döntött. Mivel az autó az egyik felállított kordon mögött állt meg, nem láttuk azt, hogy kik ülnek benne és ez a kérdés akkor sem tisztázódott amikor megláttam a kordon mögül feltűnő kapucnis alakot, aki a vállára kapva egy nőt tartott és indult felénk.<br />
- Igazán segíthetnél ahelyett, hogy a kutyáddal játszol! - szólt oda nevetve a távolból egy női hang, ami olyannyira ismerős volt, hogy tudtam, a tulajdonosa Diana.<br />
- Jövök már! - kiáltottam vissza és pillanatok alatt már ott is voltam mellette<br />
Ahogy odaértem, már láttam hogy az eszméletlen Anna az, akit Diana a vállán próbált meg vinni, természetesen gyorsan átvettem, amíg Ben próbált fedezni minket, ugyanis az élőhalottak egyre inkább közelítettek felénk. Szerencsére gond nélkül értünk el a lifthez és sikerült visszajutnunk a felső emeletre, ahol rögtön kérdőre vontam Dianat.<br />
- Ti meg hogy az istenben kerültök ide? Miért jöttetek el a bázisról?<br />
- Nyugodjál már le baszki, én vagyok a meglepetés! - mondta nevetve, majd a bájosról kicsit szemrehányó arckifejezésre váltva folytatta - Nem is örülsz? Amúgy meg éppen most menekültünk végig ezen a rohadt városon. Hadd pihenjek már egy kicsit!<br />
- Ne akarj pihenni, kíváncsi vagyok. Gondolom nem jókedvedben jöttél idáig. Meg, egyáltalán mi történt Annával?<br />
- Látom nem bírsz magaddal. Oké, elmondom a sztorit. A bázison ahogy elmentetek, beütött az anarchia, Charlie komplett felkelést szított és átvette az irányítást. Telebeszélte mindenki fejét a baromságaival és ellened hangolta őket. Nekem meg elegem lett belőle, úgyhogy fogtam Bellát és jöttem. Igazából az ikrek is jöttek volna, de kértem, hogy maradjanak, mert ha vissza akarjuk foglalni a bázist, szükségünk lesz rájuk.<br />
- És Annával mi történt?<br />
- Hát ő nem akart jönni, így megoldottam a problémát... - nevetett fel Diana.<br />
- Nem vagy normális.<br />
- Sosem voltam az. De inkább örülj neki, hogy itt vagyunk és nem azon dolgozunk, hogy hogy nyírjunk ki amikor visszatérsz.<br />
- Jó, ebben lehet hogy igazad van, de ez akkor is felelőtlenség volt.<br />
- Lehet, de nem érdekel. Na de nekem most hagyj egy kis pihenőt, inkább menj és nézd meg Annát.<br />
Diana azzal hátast dobott az ágyon és gyorsan álomba szenderült. Az én utam a vizsgálóba vezetett volna, de mivel Andrea ott állt az ajtó előtt, gyorsan megtudtam amit akartam. Annát Diana tulajdonképpen totálisan leszedálva hozta el, teletömte Frontinnal meg Midazolammal úgyhogy per pillanat valahol a világok között lebeg. Reméljük nem lesz semmi baja, mert félő hogy kicsit sok anyagot kapott.<br />
Mivel a nap még erőteljesen a dombok mögött járt és próbálta felerőszakolni magát az ég tetejére, én is újra az alvás mellett döntöttem. Szükségem volt a pihenésre, hiszen a sérüléseim nem jöttek rendbe, a pihenésen kívül pedig nem sok más opcióm maradt a regenerálódásra. Ahogy bebújtam az ágyba, egyszer csak ismerős csaholás törte meg a kórterem csendjét és Bella ugrott fel az ágyamra, hogy bebújjon a takaró alá és ahogy régen, őrként vigyázzon az álmaim zombimentes világára...Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-77886613237919655892016-03-30T10:38:00.002+02:002016-03-30T10:38:49.936+02:00Day #13 - Semmi sem biztosSzörnyű viharra ébredtem. Ahogy felnéztem az ágyból, korom sötétség vett körbe, csak a villámok fel-fel villanó fénye festette meg a szobám falát. Abban a hitben dörzsöltem ki a maradék álmot a szememből, hogy hajnal lehet, pedig az óra más lassan a délután kettőt ütötte volna, ha lett volna. Sajnos áram és ezáltal fény hiányában nehéz volt még az ágyból kikecmeregni is, hiszen a kórteremben csupán pár gyertya világított. Komótosan felültem az ágy szélére és kinyújtóztam. Úgy éreztem magam, mintha legalább hónapok óta nem mozdultam volna meg. Az izmaim teljesen elernyedtek, ahhoz képest, hogy alig két napot feküdtem csupán. Odacsoszogtam a kórteremben levő mosdóhoz és megpróbáltam megmosni az arcomat, majd lehajoltam hogy a csapról némi vizet juttassak a szervezetembe. Ekkor jutott eszembe, hogy az ivóvíz már nem biztos, hogy egészséges, így gyorsan meggondoltam magam ezzel kapcsolatban. Ekkor szerencsére észrevettem, hogy az ágyam mellett bizony ott áll árván egy üveg ásványvíz.<br />
Ahogy a palackot a számhoz emeltem, Ben lépett be az ajtón.<br />
- Jó napot te lusta dög!<br />
- He-he... Nagyon vicces vagy Ben. Egyáltalán mennyi az idő, hogy itt lelustázol?<br />
- Délután van. 2 óra múlott, de ez ne érdekeljen, nem ezért jöttem. Beszédem van veled.<br />
- Mondd.<br />
- Figyelj, meg kell mondjam, én nem bízom ebben az ápoló csajban. Valahogy gyanús nekem. Főleg azért, mert találtam még egy titkos ládát az egyik vizsgálóban, a falba rejtve. És ez volt benne. - Ben egy dossziét hajított az ágyamra<br />
- Mi ez? - kérdeztem<br />
- Ez kérlek szépen a SWAP program nem publikus dokumentációjának egy része, amit 100%, hogy nem az illetékesek rejtettek oda, ahol véletlenül rábukkantam. Szerintem fogd össze a másik aktával és olvasgasd.<br />
- Kicsit sötét van az olvasáshoz, nem gondolod?<br />
- Te meg balfasz vagy... Nézzél már körül! Ott a sarokban egy kézi reflektor izé. Azzal annyi fényt csinálsz, hogy az egész kórházat be tudnád világítani.<br />
- Kösz. - mondtam kicsit elharapva a szó végét. Azt hiszem szégyelltem magam amiatt, hogy nem nézek az orrom elé sem.<br />
- Kajás nem vagy? Mondjuk sok minden nincs, nem kapsz sem steak-et, sem spagetthi bolognese-t, viszont van tápszer. Apropó, nem tudunk sokáig itt kecózni, sajnos eléggé fogytán vannak a kórházi készletek.<br />
- Valamit hozhatsz. Ami a készleteket illeti, ha sikerül valamit megtudnom a papírokból, pár napon belül szerintem vissza is indulhatunk a bázisra.<br />
- Rendben. Na hozok neked harapnivalót.<br />
Annyira sikerült beletemetkeznem az olvasnivalóba, hogy észre se vettem azt amikor Ben visszatért az étellel, de mivel látta hogy "munkában" vagyok, csak letette az asztalra és kisétált. Az egész iromány egy hatalmas káosz volt, rengeteg ellentmondással, viszont szerepelt benne a gyógyszer összetétele és a kísérletek pontos eredménye is. A hivatalos papírok szerint az eredeti SWAP programbéli gyógyszernek szánt készítmény az állatkísérlet során tökéletes eredményeket ért el. A szer a 2000-res évekbeli rákkutatásból átvett módszert fejlesztette tovább és a malária egy mutáns parazitáját használta fel, amely képes kötődni a sérült sejtekhez, különböző vegyületek hatására ezután képes újjá építeni az egész érrendszert. Ami a mutáns vírust illeti, itt igazság szerint helyenként hiányosak voltak a leírások és egy része valamiért orosz nyelven íródott, de azt sikerült megértenem, hogy lényegében ugyanaz a malária törzs volt az alap, csakhogy olyan mutációt hoztak létre, amely főleg az idegeket és az agyat támadja és építi le ezzel tulajdonképpen a tudatot.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTiIbr8TeoiympDp660XjS7_NpnEtLphm59DZSXkp1decugAKN6diwJATrQA50bnVJ3-CS-IJnWKDcezwkso0mV8ic46_mqe7kHXkTKZQG17ANiBcz3wwpg4KzzxYp52tbzqtDGxecdhxr/s1600/lesiak_akta.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTiIbr8TeoiympDp660XjS7_NpnEtLphm59DZSXkp1decugAKN6diwJATrQA50bnVJ3-CS-IJnWKDcezwkso0mV8ic46_mqe7kHXkTKZQG17ANiBcz3wwpg4KzzxYp52tbzqtDGxecdhxr/s200/lesiak_akta.jpeg" width="200" /></a></div>
Sajnos a dokumentáció végén egy mondat állt, aminek annyira nem örültem: Ellenszer nem ismert!<br />
Az persze már egy más kérdés, hogy az állatkísérletek során kiderült, hogy a kísérleti egerek és patkányok 98%-a fertőződött meg a mutáns SWAP-pal, azaz 2%-a az állatoknak valamilyen oknál fogva immunisnak bizonyult. Az persze megintcsak más kérdés, hogy sehol nem találtam arra vonatkozó adatokat, hogy hány állattal próbálkoztak, így ez a százalékos adat azért nem bizonyult annyira megbízhatónak, viszont így egy kicsit érthető lett számomra, hogy Rebecca miért nem fertőződött meg a harapás által. Bár nem lehetett biztosra mondani, mint ahogy ezekkel a papírokkal kapcsolatban szinte semmire, de úgy nézett ki, hogy az a kislány, immunis volt a vírusra...<br />
Ahogy eljött az este, kezdtem magamat valamivel erősebbnek érezni, így ki-ki csoszogtam néha a folyosóra, ahol a többiek kreatívan töltötték a nem éppen betervezett holt időt. Ben és Becca a mankóval és papírgalacsinokkal baseballt játszottak, miközben Andrea és Lisa a pihenőben folytatott diskurzust valami számomra abszolút érthetetlen női dologról.<br />
- Dom! Beszállsz? - kiáltott oda nekem Rebecca<br />
- Köszi, de nem biztos hogy nekem per pillanat jót tenne. Csak kijöttem, hogy mozogjak kicsit.<br />
- Kár... Ketten azért ez sem az igazi. - mondta, majd a Ben által dobott galacsint egyenesen a kezembe ütötte.<br />
- Szép ütés! Azt ne mondd, hogy baseballoztál is.<br />
- Nem. De azért szeretem ezt a sportot is, úgy ahogy mindegyiket.<br />
- A lábadnak jót tesz ez?<br />
- Nyugi, nem vagyok anyámasszony katonája. Bírom a gyűrődést. Holnapra már egy marathont is simán lefutok!<br />
Elmosolyodtam, majd ismét megindultam a kórterem felé, ahol várt az ágyam és a szemem behunyásával egy sokkal békésebb, szebb világ...Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-62612088415110194862016-03-23T11:20:00.000+01:002016-03-30T10:06:50.244+02:00Day #12 - Az összeesküvés elmélet gyárAz ébredés fájdalmas volt, talán mert kezdtek távozni belőlem a tegnap belém pumpált gyógyhatású készítmények, viszont örömömre szolgált, hogy immár tudtam beszélni és megtaláltam végre a nővérhívó gombot is, aminek az eszetlen nyomkodásába kezdtem.<br />
- Hagyd már abba! Látom máris túl jól vagy. - lépett be Andrea az ajtón és mondta nevetve<br />
- Jólvan, na. Viszont érdekelne, hogy mi történt? - kérdeztem vissza azonnal<br />
- Bocsánat! - lépett be egy számomra ismeretlen szőke, kék szemű nő a kórterembe - Én tehetek róla. Amikor elindult felfelé a lift, bepánikoltam és miután megláttam hogy fegyver van nálad, leütöttelek.<br />
- Legalább már értem miért fáj a fejem.<br />
- Valószínűleg azért fáj ,mert van egy jó adag agyrázkódásod és össze is kellett varrnom a fejed, mert kissé felszakadt. - vágott közbe Andrea - De megnyugodhatsz, túlélted. Bár voltak pillanatok amikor eléggé aggódtunk érted...<br />
- Na álljunk meg. Akkor először bemutatkoznék. - fordultam az "újlány" felé, és próbáltam megemelkedni, hogy kezet nyújtsak, de ekkor vettem észre, hogy az ágyhoz vagyok kötözve. - Jó akkor kezet csókolni nem tudok, de üdvözletem. A nevem Dominique. Dominique Sierra.<br />
- Szia. Elisabeth Evangelista. - mondta lesütött szemmel a lány, aki szemmel láthatóan nagyon szégyellte magát a tette miatt.<br />
- Andrea, sikerült valamit kideríteni? - kérdeztem<br />
- Nos. Szerencsére Lisa itteni dolgozó volt, úgyhogy tisztában volt mindennek a helyével. Szóval megtaláltam az itteni főorvos irodájában a SWAP programmal kapcsolatos aktákat, de azokban természetesen nem volt semmi érdemleges. Viszont Ben talált egy rejtett fiókot az íróasztalban, amiben érdekes dokumentáció szerepelt bizonyos állatkísérletekről. - azzal Andrea kisétált és behozta nekem a dokumentációt.<br />
A "titkosított" leírás információkat tartalmazott egy külső helyen végzett kísérletsorozatról, amelyben a SWAP program különleges felhasználási módját próbálták meg fejleszteni. A különleges mód pedig egyértelmű volt. A CC vezetői egy biológiai fegyver kifejlesztésében segédkeztek, amellyel gyorsan tudnak hatástalanítani akár egész országokat is.<br />
- Szóval biológiai fegyver, meg állatkísérletek. Akkor már csak egyetlen kérdésem van. Hol folyhattak ezek a kísérletek? Mert ahogy átfutottam, nem láttam semmi erre utaló dolgot.<br />
- Nincs is benne. - vágott közbe Lisa. - A kísérleti labor egy viszonylag eldugott helyen van a várostól pár kilométerre Pinewood Estatesben.<br />
- Dom, te viszont nem vagy olyan állapotban, hogy most felkelj és nekiállj zombiirtás közben bizonyítékokat keresni. Neked is meg Rebeccának is szüksége van pár nap pihenésre minimum.<br />
Sajnos Andreanak igaza volt, nem voltunk túlzottan mobilis állapotban és mivel a CC épületének ez az emelete biztonságosnak tűnt még egy időre, logikusnak tűnt a maradás mellett dönteni. Azok után, hogy a kórterem kiürült, elkezdtem tüzetesebben átböngészni a hivatalos és nem hivatalos papírokat is a SWAP programmal kapcsolatban, de igazából semmi hasznos dolgot nem sikerült előbányásznom, viszont megtaláltam Lisa papírjait is. Igazság szerint Lisát sima ápolónak vették fel, a SWAP program kísérleti időszakának kezdetével szinte egy időben, bár az iskolák és diplomáinak száma (3 db) nekem kicsit valahogy sántított. Ez a lány túl okosnak tűnt a végzettségek alapján egy mezei ápolónak. Mondjuk azt sem értem miért mondom őt lánynak, hiszen azon kívül hogy baba arca volt, idősebb volt a legtöbbünknél...<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDTjzUS6Mm3-_qq7LYS6COLCMOPTQWC9kUiht6CeEq8JcFkgbV22LdaSkKKjrRt7XlAXKZFtyQtnbUOM7VRnXrUK_NUwhvDYUA4EPlStuUGShTF18iFKiX_XcIHOTJCc-7GVDbex_siuix/s1600/7018a39481a61ab0969587d357e745fa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDTjzUS6Mm3-_qq7LYS6COLCMOPTQWC9kUiht6CeEq8JcFkgbV22LdaSkKKjrRt7XlAXKZFtyQtnbUOM7VRnXrUK_NUwhvDYUA4EPlStuUGShTF18iFKiX_XcIHOTJCc-7GVDbex_siuix/s200/7018a39481a61ab0969587d357e745fa.jpg" width="149" /></a></div>
Délutánra valamivel jobban lettem és már arra is volt erőm, hogy kikeljek az ágyból. Az ablakon kinézve felmértem a helyzetet. A Cardio Clinic legfelső emeletén voltam, az egykor amolyan intenzív osztályként működő egységben. Az épület kimagaslott a többi közül, így láthattam a tájat, ami tájképre mégcsak emlékeztetni sem emlékeztetett. Mivel a kórtermem ablaka kelet felé nézett, próbáltam valahogy ellátni a katonai bázisig, ami persze lehetetlen volt. Zavart, hogy otthagytam a többieket, hiányzott Bella, a barátaim és persze Anna is. Tehetetlennek éreztem magam, ráadásul valami elképesztően rossz előérzetem volt a táborral kapcsolatban.<br />
Továbbgondoltam a dolgot és egy valamire rájöttem. A CC épülete számunkra kincsesbánya lehet, tehát ha elindulunk vissza a táborba, rendesen fel kell pakolnunk magunknak gyógyszerből kötszerből és hasonló apróságokból, amikkel rogyásig tele volt az épület. Ahogy a klinika előtt levő utat néztem, láttam, hogy néhány zombi kijön az épületből és elindulnak a stadionhoz vezető úton. Az első gondolatom az volt, hogy lehet vannak még túlélők valamerre, akik nagyobb hanggal vannak mint mi, azaz elcsalják a rohadékokat. Persze mindezek csak a szokásos "összeesküvés elmélet gyáram" újabb szüleményei voltak. Ugyanúgy mint Lisa kiléte, vagy a kérdés, hogy miért vannak sötét érzéseim a bázisunkkal kapcsolatban.Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-55320318984835327632016-03-10T11:55:00.003+01:002016-03-23T10:23:26.300+01:00Day #11 - Lift a semmibeA reggel ismét kérdéseket vetett fel bennem. Mármint nem az, hogy ismét reggel lett, csak mostanra értek meg a kérdések bennem. Egyrészt problémát jelentett Rebecca sérülése, és az ő mobilissá tétele, másrészt pedig ugye az eredeti dolog amiért mentünk, az volt, hogy a vírussal kapcsolatban információt szerezzünk. Az, hogy Becca nem tudott mozogni, áthúzta a számításaimat, mert egyedül nem hagyhattuk ott a laborban, túl sok választás pedig nem volt, hogy kit hagyhatok ott. Andrea volt az az opció ami jónak tűnt, hiszen Ben azért egy esetleges közelharcban kihasználhatóbb volt. Andrea kételkedve fogadta az ötletet és nem igazán akart beleegyezni, de szerencsére sikerült meggyőznöm arról, hogy a kislánynak inkább rá van szüksége, mint Benre vagy rám. A CC épülete számomra erősen kérdőjelnek számított, helyismeretem pedig nem volt és meglepetésemre Andrea sem tudta megmondani, hogy hol lehet az a labor, amelyben a kísérleteket végezhették. A terv innentől kezdve egyszerű volt: beszállunk a belső felvonóba és szépen végignézünk minden emeletet, hátha találunk valami dokumentációt a kísérletekről és ugye Rebeccának sem ártott volna valamiféle mankót keresni, bár utóbbira azért egy kardiológiai klinikán nem mutatkozott túl sok esély. A liftbe szállva Ben rögtön feltette az első kérdést:<br />
- Na és akkor merre?<br />
A Cardio Clinic épülete összesen 5 szintes volt, a földszinten kívül két emelet és egy alagsor volt, de a felvonó csak az alagsorba és a legfelső emeletre tudott elvinni minket a földszinti műtőelőtérből. Azt gondoltam, hogy az épület felépítése hasonló lehet a BNH-Heart Clinic épületéhez, így első körben a legfelső emeletet vettük célba, hátha az irodákban találhatunk valamit<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXnieRVoB_dHeyplR5NisWL2rL1lJrm4WjYuzigCDMOw0iLFoQUalu9ocxsOjP2iIfAG4cxXnkq0PK-neb2I_BHIHrE2r6UumLw84FeG9XSlKa83DyUOVjCcmo7yYFPW4KkNLc6ozlqFMo/s1600/Malvodemonwings.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="111" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXnieRVoB_dHeyplR5NisWL2rL1lJrm4WjYuzigCDMOw0iLFoQUalu9ocxsOjP2iIfAG4cxXnkq0PK-neb2I_BHIHrE2r6UumLw84FeG9XSlKa83DyUOVjCcmo7yYFPW4KkNLc6ozlqFMo/s200/Malvodemonwings.png" width="200" /></a>A nyíló liftajtó egy látszólag érintetlen belső folyosóra engedett bepillantást, így kissé megnyugodtam, hogy ide még nem jutottak be a zombik. Ahogy megtettem az első lépést, hirtelen tompa de erős fájdalom hasított végig a tarkómtól lefelé és teljesen elgyengültem. Akárhogy próbáltam tartani magam, a testem nem volt hajlandó engedelmeskedni és tehetetlenül estem vissza a liftbe. Ahogy kinyitottam a szemem, arra lettem figyelmes, hogy a lift ajtaja bezáródik és a felvonó elindul lefelé. Próbáltam felkelni, de a testem még mindig nem nagyon mutatott hajlandóságot a mozgásra, így fekvő helyzetben, a fejem oldalra billentve próbáltam meg körbenézni és meglepetésemre Ben-t nem láttam magam mellett. Olyan érzésem volt, mintha egy satuba szorították volna a fejem, és egyre jobban nyomnák össze. Erőt vettem magamon és elkúsztam a sarokba, ahol sikerült ülő helyzetbe tornáznom magam. Ahogy felpillantottam a lift kijelzőjére, láttam, hogy a földszint felé tartok, így valamennyire megnyugodtam, hisz tudtam, lent Andrea kezelésbe vehet majd. A kijelzőn bevillant a földszintet jelző betűhalmaz, de a lift ajtaja nem nyílt ki, csupán tompa zörgést hallottam, mint annak a háznak a felvonójában ahol nagyapám lakott 20 évvel ezelőtt lakott és oly sokszor ingáztam föl le a romos, régi épületben. Amikor a zörej megszűnt hirtelen vörösleni kezdett a lift ajtaja alatti padlórész. Vér volt és szinte mintha csapból engednék kezdett el folyni, teljesen befestve a padlót, a lift pedig mozgásba lépett és elindult lefelé. Az alagsorban álltam meg és az ajtó kinyílt. Dianát és Annát pillantottam meg, amint kézenfogva közelítenek a lift felé. Mikor az ajtó elé értek, Anna rám mosolygott, de hirtelen szája szélén vércsepp jelent meg, Diana pedig felém intett és megnyomta a hívógombot, aminek hatására az ajtó bezáródott, a lift pedig ugyanazzal a régről fülembe égett hanggal elindult lefelé. A fények kissé elhalványultak, amikor hirtelen visító hang törte meg ismét az addig megszokott zörejt és az ajtó ismét kinyílt. A látvány pedig félelmetes volt, hiszen a lakásomat láttam, de valami olyan megvilágításban, hogy egyszerűen elvesztek a színek. Fekete fehérnek tűnt minden, még azok a zombik is akik a kanapé mögül felbukkantak és elindultak felém. Próbáltam felkelni, de a lában nem volt hajlandó engedelmeskedni a parancsomnak. Próbáltam kiabálni, de hang nem jött ki a számon az élőhalottak pedig egyre közelítettek, és már ott álltak a lift ajtajában, amikor az ajtó hirtelen becsukódott és odaszorította a zombik fejét a bejárathoz, majd elindult ismét lefelé. A Fejek egyenként hullottak a földre, de ugyanúgy hörögtek és csattogtatták a fogaikat, mint amikor még a testükön helyezkedtek el. Olyan érzésem volt, mintha a lift tulajdonképpen egyre mélyebbre vinne a semmibe. A lift ismét megállt és kinyílt, az ajtóban pedig Bellát pillantottam meg, amint Anna kezében hozza felém, mögöttük pedig a két Magnussen, Diana és Andrea jelent meg, viszont nyoma sem volt Anna pár perce látott vérrel teli szájának és üres tekintetének.Mögötte pedig Diana szeme világított, de mindezt szó szerint. Olyannyira világított, hogy lassan a fehér fény kezdett elvakítani...<br />
Amikor a fényt megszűnni véltem, kinyitottam a szemem és egy kórteremben találtam magam, kintről pedig ismerős hangokat hallottam, Andrea és Ben beszélgetett valakivel. Próbáltam kiáltani nekik, de rendkívül gyengének éreztem magam amellett, hogy hang sem igazán volt hajlandó távozni belőlem, viszont megkönnyebbülve konstatáltam, hogy csak egy álom volt, így minden aggodalom nékül hajtottam álomra a fejem...Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-72880934286104313662016-03-03T13:54:00.002+01:002021-02-10T10:08:31.153+01:00Day #10 (Part 2.) - Zárt ajtók mögöttA sikátorból kilépve a kies, füstös utcán csend honolt, amit csak ritkán tört meg kísérteties hörgés. Az utca látképe egyből felhozta a bennem rejlő Will Smith-t a Legenda vagyok című klasszikusból. A környezet pedig kiváló hangulatot biztosított ehhez, bár természetesen ennek nem örültem túlzottan. Közeledve a CC épülete felé, egyre inkább sűrűsödni kezdtek az útakadályok, amik tényleg gyanússá és elképzelhetővé tették Andrea kijelentését, miszerint lehetnek túlélők a CC környezetében. a séta furcsán csendes volt, mintha mindenki teljesen magába zuhant volna, meglátva a város belsejét. Bennem is most kezdett csak igazán valósággá válni minden. A minket körülvevő halál szagát már magamon éreztem, a hörgő, visító hangok már belevésődtek az elmémbe, a paranoia jeleit vettem észre magamon. Sajnos azonban a beképzelt hangok és mozdulatok nem egészen voltak beképzeltek. már csak 20 méterre jártunk a CC főbejáratától, amikor az előttünk levő konténerekkel eltorlaszolt útszakasznál ismét kinyílt egy ajtó, ami mögül rothadó testű <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimImElrb0nmR7KCnmf8_WHvxJIdTbuM1sitpUu5xZhRm_p_ffldXN2xQB-jyGtPJFv7TXbG2U6flyi2CWIeCobRXC8wL1FCIWHgQobpGA5RPKWPG1TgIzZB4qo5eKzuKuVSPYXlw9xlFZa/s1600/keishin-hospital-ruins-haikyo-abandoned23.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimImElrb0nmR7KCnmf8_WHvxJIdTbuM1sitpUu5xZhRm_p_ffldXN2xQB-jyGtPJFv7TXbG2U6flyi2CWIeCobRXC8wL1FCIWHgQobpGA5RPKWPG1TgIzZB4qo5eKzuKuVSPYXlw9xlFZa/s200/keishin-hospital-ruins-haikyo-abandoned23.jpg" width="200" /></a>élőhalottak törtek ki ránk éhezve. Fura volt látni azt, hogy a legügyesebb minden társam közül Rebecca volt, aki ránézésre csak egy törékeny kislánynak tűnt. Szinte már-már művészi módon használta a machetet és könnyedén kaszabolta le a zombik fejét, miközben mosolyt véltem felfedezni az arcán. Igazság szerint kicsit félelmetesnek tűnt és nem tudtam eldönteni, hogy ennyire gyerekként éli meg és játéknak fogja föl, vagy a szülei halálával valami "elszabadult" benne. Sajnos a hullák kaszabolása és lövöldözése hangzavarral járt és elkezdett egyre több foszló terelődni felénk. A kitörés lehetősége emiatt teljesen lehetetlennek tűnt, ráadásul a Cardio Clinic bejárata is a konténereken túl volt, így egyetlen választás maradt.<br />
- Gyorsan! Másszatok át a konténereken! - kiáltottam a többiek felé<br />
És próbáltam elrúgni magamtól a halottakat, hogy időt nyerjek az átmászáshoz. Igyekeztem segíteni mindenkinek akit tudtam, így bakot tartottam Andreanak, hogy minél egyszerűbben sikerüljön neki megúsznia a dolgot és sikerüljön épségben átérnie a konténerek túloldalára. Mivel már csak én és Tom tartottuk a frontot lent a konténer alján, idejét éreztem elindulni felfelé, hiszen bár Benék segítettek távol tartani tőlünk a zombikat, de fogyott a lőszer. Szerencsére sikerült fogást találnom a konténeren és kiszabadítva a lábam az utolsó belém kapaszkodó élőhalott kezeiből, sikeresen a konténer tetején találtam magam. Ahogy a fejem balra fordítottam, láttam, hogy Tom még mindig küzd a rá éhező vadakkal, így gyorsan próbáltam megindulni felé, és segíteni Bennek, hogy sikerüljön őt is épségben felhúzni, de késő volt. A Tom lábába kapaszkodó zombik egy rántással a mélybe húzták őt.<br />
Ezek voltak azok a pillanatok, amihez hozzászokni már már lehetetlen volt. A veszteség akkor is veszteség volt, egy egy hete ismerted az ember, akkor is ha csak egy napja és akkor is ha születésed óta, hiszen aki melletted állt az instant csatatéren, az a társad volt. Tom esete pedig bűntudatot ébresztett bennem, hiszen mindenki rám figyelt, nekem segítettek, így ismét elvesztettünk egyet közülünk. Az ezen való töprengésre persze nem igazán maradt idő, hiszen félő volt, hogy át fognak jutni a zombik is a konténereken, így gyors iramban a bejárat felé vettük az irányt, amely természetesen el volt torlaszolva.<br />
- Andrea, mondd azt, hogy van még egy bejárat! - mondta Ben<br />
- A nyugati oldalon van egy amolyan ál-mentőbejáró, ami csak egy parkoló és egy ajtó, az északi oldalon pedig van egy "művészbejáró", ami a karbantartóknak volt a kijárata.<br />
- Akkor balra állt! - kiáltott fel Ben és indult meg a mentőbejáró felé<br />
Szerencsére út közben nem futottunk össze vészesen sok járkálóval csak egy-egy tűnt fel helyenként amiket Rebecca könnyedén intézett el. Természetesen a mentőbejáró szintén el volt torlaszolva, olyannyira, hogy teljesen esélytelen volt a bejutás, mielőtt a zombik áttörik a lenti kordont. Az utolsó esélyünk a vészkijárat volt, amit a Kentford road felől lehetett megközelíteni egy keskeny sikátoron keresztül. Ez az utca is valamikor még csodás színfoltja volt a városnak. Ehhez képest most a szív csak a vérvörös, a szürke és a fekete amit láthat az ember. Aztán körülöttem sétáló emberek arcát néztem. Fura volt látni, hogy mennyire kiült mindenkinek az arcára egy-egy fajta érzelem. Andrea bizakodónak és izgatottnak tűnt. A szemei élénken csillogtak, miközben mélyeket sóhajtott és menet közben az ujját tördelte. Ben úgy tűnt beletörődött és ezáltal feloldódott. Lazán, nemtörődöm módon lépdelt előre, miközben lábával egy kavicsot terelgetett maga előtt. Rebecca volt az, akin még mindig nem tudtam kiigazodni. Mosolygott és fütyörészett ahogy közeledtünk a CC vészkijárata felé. Mintha élvezte volna ezt az egészet. Mintha játék lenne...<br />
Ebben a pillanatban egy hatalmas puffanás hallatszott a távolból.<br />
- Átjutottak... - morogtam magam elé és elkezdtem gyorsabban szedni a lábaimat.<br />
Az épület ajtaja természetesen zárva volt, így gyorsan elkezdtünk nyitásra alkalmas eszközt keresni. Ben egyszercsak eltűnt, hogy pár pillanat múlva egy sportautó spoilerével térjen vissza.<br />
- Ezzel próbáld meg Dom! - nyomta a kezembe...<br />
Sajnos a próbálkozás ismét kudarcba fulladt, nem tudtam kifeszíteni az ajtót. Ekkor Ben kitépte a kezemből a neonzöld alkatrészt és a kilincs alá feszítve rárúgott egyet. Az ajtó kilincse hangos zörgéssel huppant a földre, de az ajtó, mivel zárva volt, ugyanúgy nem nyílt ki.<br />
- Na most jön az, hogy... - mondta Ben és pisztolyt fogott a zárra - álljatok hátrébb, nehogy visszapattanjon vagy mit tudom én.<br />
Ben egyetlen lövése szétroncsolta a zárat de az ajtó még mindig nem nyílt ki. A háttérben ekkor megjelent az első élőhalott, akit szépen lassan követett a többi is. A helyzet kezdett szorulttá válni, mivel a fegyverek táraiban már alig-alig volt lőszer és a túlerő nem igazán kedvezett a túlélési esélyeinknek. A pánik kezdett rajtunk úrrá lenni, mindenki szorította kezében a fegyverét, és szépen lassan előrébb totyogtunk az ajtóból, hogy ne tudjanak olyan gyorsan sarokba szorítani minket. Tulajdonképpen mindenki a csodára várt, kivéve Rebeccat, aki az ajtó felé fordult, lendületet vett és páros lábbal ugrott neki a zár-résznek. Az ajtó pedig megadta magát és nemcsak kinyílt, a zár egy-az-egyben kiszakadt a helyéről. Becca fájdalmas arccal feküdt el a földön, láthatóan megviselte az ajtóval való találkozás.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLFiQkWmp3ZeWE8dFG6DohEkXVFiCnxuwSp-VKx_frZ5F4LByMNSu544zmd2TuDrO09nzYMhX-fywCOa2xvZfJT2FmkMjqGsBu50ZH-krwpDl8yuaTtNQ8kChw4HaJ68UR6Nu-2i3COhgD/s1600/14_japan_hashima_island_2_ll_130314_wblog.jpg" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLFiQkWmp3ZeWE8dFG6DohEkXVFiCnxuwSp-VKx_frZ5F4LByMNSu544zmd2TuDrO09nzYMhX-fywCOa2xvZfJT2FmkMjqGsBu50ZH-krwpDl8yuaTtNQ8kChw4HaJ68UR6Nu-2i3COhgD/s200/14_japan_hashima_island_2_ll_130314_wblog.jpg" width="200" /></a></div>
Gyorsan felvettem Rebeccat és futni kezdtem. A CC raktár részében találtuk magunkat, ahol orvosi eszközök, gyógyszerek voltak egykoron. Letettem a kezemben lévő lányt és intettem Bennek, hogy segítsen. Mivel az ajtónak csak a zár része szakadt ki, jó ötletnek tűnt, ha valahogy eltorlaszoljuk a bejáratot. Erre a műveletre pedig alkalmasnak tűnt a raktárban levő polcrendszer, aminek a súlya és a nagysága úgy tűnt, hogy megfelel arra a célra, hogy elzárjuk a bejáratot. Bennel megfogtuk a fém polcrendszert és beforgattuk, majd bedöntöttük az ajtó elé, ezt követően pedig engedtük hátracsúszni, hogy a következő ajtófélfa megfogja a két lábát, így pedig a befelé nyíló ajtó mögé akadályt képezzen. Felkaptam Rebeccát és tovább indultunk. Sajnos a kislány bokája nem nézett ki túl szépen, így az első útnak valami olyan helyre kellett hogy vezessen ahol minimum kötszert és fájdalomcsillapítót találhatunk. Természetesen az út így a műtőbe vezetett, amelyik helység viszonylag érintetlennek tűnt, hála a kódokkal működő és automatikusan záródó ajtóknak, amelyeknek szerencsénkre Andrea tudta a nyitáshoz használatos számkombinációját és olyan is volt köztük, amelyik még működött is. A labor amellett hogy nem volt híján kötszernek és gyógyszereknek, még zárt is volt, azaz egy rövid időre biztonságban tudhattuk magunkat a zárt ajtók mögött. Andrea kezelésbe vette Beccát, akinek az első diagnózis szerint bokaficam lett a "jutalma" az amúgy ismételten hősies és életmentő cselekedetért.Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-12754829126131988482016-01-20T12:54:00.002+01:002016-02-25T08:20:57.269+01:00Day #10 (Part 1.) - MásodszorA hajnal az őrtoronyban ért, szerencsére mindenfajta történés nélkül. A hold fénye olyan erősen világított, hogy szinte azt hihette az ember, reggel van. Ahogy ezeket a bolyongó, "élő" húsra éhes lényeket néztem, komoly aggodalom fogott el azt illetően, hogy van-e kiút ebből egyáltalán. A bázist körülvevő viszonylagos csendet a fából összeeszkábált toronylépcső ropogása törte meg. A hangot kiadó egyén Andrea volt, aki gondterhelt arccal lépkedett lefelé a megfigyelőállás teteje felé.<br />
- Szia Dom! - köszönt rám<br />
- Andrea? Végeztél a kivizsgálással? Minden oké Rebeccával? Mire jutottál?<br />
- Igen, megvagyok. Hát eléggé érdekes a dolog. Rebecca abszolút tünetmentes és semmiféle nyoma nincsen nála a fertőzésnek.<br />
- Lehetséges, hogy nem fertőződött meg a harapás által?<br />
- Ezek szerint igen, bár ez valószínűleg nem ilyen egyszerű. Igazából ésszerű válaszom nincsen egyelőre. - mondta Andrea kicsit komoran - Figyelj Dominique, gondoltál már arra, hogy mi lesz velünk? Mi van, ha a falak nem bírják ki, ha több ezer zombi akar majd keresztüljönni rajta?<br />
- Hát, a vesémbe látsz. Ezen gondolkoztam most este. Az az igazság, hogy bízom benne, hogy valahol már tudnak valami ellenszert. Mióta elhallgattak a rádiók, azóta fogalmunk sincs arról, hogy mi van a világban.<br />
- Na igen, de ezek megint csak feltételezések, amik nem igazán fognak előrébb vinni minket.<br />
- Arra gondoltam, hogy a megoldásnak itt kell lennie helyben. A vírus innen indult, itt kísérletezték ki, itt kell lennie a megoldásnak is. És azt hiszem, hogy ezt nekünk kell majd megtalálnunk.<br />
- Arra gondolsz, hogy menjünk be a városba?<br />
- Igen arra. Szerintem az első lépés az, hogy megkeressük a Cardio Clinic épületében a kísérleti gyógyszerről való feljegyzéseket.<br />
- Rendben. Én veled tartok, de kire gondoltál? Ki jönne még velünk?<br />
- Nem tudom. Az az igazság, hogy nem akarok senkit belekényszeríteni egy ilyen túrába. Majd aki vállalja, az jön velünk és kész.<br />
Ahogy a reggel eljött, én is kezdtem egyre inkább felélénkülni és gyermeki izgatottsággal vártam, hogy ki az aki velünk jön, és hogyan fogunk eljutni a célig. A reggeli alatt ismertettem a tervet a többiekkel és sajnos észre kellett vennem, hogy nem túl nagy a lelkesedés. Ennek főleg Charlie adott hangot, szerinte ugyanis teljesen felesleges ilyen álomszerű megoldásokat keresni. Végül Andreán és rajtam kívül egyedül Tom és Benjamin jelentkezett. Persze az ikrek is jöttek volna, de őket én kértem, hogy maradjanak és viseljék gondját a bázisnak és az ott lakóknak.<br />
Gyors bepakolás után Ben kocsija már indulásra készen várt minket az udvaron, feltöltve a szükséges fegyverekkel és némi élelemmel. Az elindulás kisebb problémákat már okozott, mivel a kint járkáló zombik mennyisége már igencsak meghaladta az ideálisnak mondható számot, így nem volt egyszerű elcsalni őket a kapu elől, de szerencsére ezt az akadályt is sikeresen legyűrtük és indultunk a város irányába. A körülöttünk levő táj engem személy szerint leginkább az ősrégi háborús filmekre emlékeztetett. Valahogy már az út mellett elterülő erdőnek is más színe volt, olyan szomorúnak, elveszettnek tűnt a világ. A városhatárnál lévő nagy kanyar után, ahol elhagyjuk az erdős részt, megpillantottam az ex-otthonom. Az egykor csodás település felett füstfelhő keringett amit a romos, legtöbb helyen betört ablakú épületek köhögtek fel magukból. Az egyetlen ami számomra meglepő volt, hogy nem volt körülöttünk annyi zombi, mint amennyire előzetesen számítottam. Sehol sem láttam csordákat, csak elvétve bolyongott egy-kettő az út mellett és ez a városba érve sem igazán változott. A Cardio Clinic közelébe érve sajnos akadályba ütköztünk, ugyanis minden oda vezető útszakasz el volt zárva, vagy autókkal, vagy leszakadt faldarabokkal, vagy esetleg szemetes konténerrel. Andrea szerint ez az is jelenthette, hogy van élet beljebb a CC élete felé és szándékosan vannak eltorlaszolva az utak, de a hiányos akadályoztatásból kiindulva ebben én nem igazán bíztam. Mivel a CC épületében Andrea korábban többször is járt, jól ismerte a helyet, így az ő szavára hagyatkoztunk a megközelítést illetően. Az autót egy a bejárattól nagyjából 200 méterre levő zombimentesnek tűnő sikátorban parkoltuk le. Sajnos a sikátor csak járkáló mentesnek tűnt, ugyanis ahogy kiszálltunk a járműből, már meg is jelent az első zombi, amit Tom határozott mozdulattal fejezett le. Ekkor a sikátorba nyíló vészkijárat ajtaja zörögni kezdett és pár másodperc múlva tokostól kiszakadt és özönlöttek ki rajta az előhalottak. A hibát ott követhettük el, hogy a sikátorba nyíló ajtó egy étterem konyhájának hátsó ajtaja volt, ahol ugye ételből és húsból igencsak volt raktáron, és bizony a hűtőkben valószínűleg még ilyenkor is volt elzárva étel, aminek a szagára a zombik özönlöttek. Hirtelen vagy 40 zombival találtuk szemben magunkat és miután a sikátor zsákutca volt, nem volt lehetőségünk másfelé kijutni, csak előre. A következő pillanatban már esztelen kaszabolás és lövöldözés kezdődött. Hirtelen három élőhalottal találtam szemben magam, akik szemmel láthatóan a bőrömre pályáztak. Kettőt közülük egy-egy lövéssel terítettem le, de ekkor átsuhant az agyamon az, hogy a lőszerrel problémák lehetnek, ha feleslegesen szórjuk el a muníciónkat.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYOc-mCVbuTJMlEVau7SwTBffBqBAwnwBB1TxUXDvafayS163YbaAX4lHj8ZKtfKyKweS6MnmDaON1f6dDvaSlckHyTpMVN2dVKnlWIVxGdaNiEyumVRAm5VJk9AUQwejw2qmIl8bNj8xr/s1600/zombies1211141280jpg-877801_1280w.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYOc-mCVbuTJMlEVau7SwTBffBqBAwnwBB1TxUXDvafayS163YbaAX4lHj8ZKtfKyKweS6MnmDaON1f6dDvaSlckHyTpMVN2dVKnlWIVxGdaNiEyumVRAm5VJk9AUQwejw2qmIl8bNj8xr/s200/zombies1211141280jpg-877801_1280w.jpg" width="200" /></a>- Csak akkor lőjetek ha nagyon muszáj! Szükségünk lesz a lőszerre! - kiáltottam el magam, majd előhúztam a kést a nadrágom övére eszkábált tartóból és a két szeme közé döftem. Ahogy a kés könnyedén átszelte a zombi koponyáját, egy pillanatra elméláztam és a szúróeszköz az élettelen zombival együtt a földre huppant. Az első döbbenetből feleszmélve a testre vetettem magam, és próbáltam kihúzni a kést az embermaradvány fejéből, de eléggé beleszorult a penge a koponyába. A bajlódás közepette, egy árnyék jelent meg a fejem felett. Ismét egy zombi állt fölöttem és már hajolt is felém, amikor hirtelen, egy fehér csík suhant el a szemem és a zombi nyaka előtt, a lény feje pedig lassan elkezdett lecsúszni a nyakáról. Ahogy az élőhalott teste a földnek csapódott, felnézve erőteljes deja-vu fogott el. Ugyanaz az esemény már megtörtént velem pár napja, ugyanígy. A lény mozdulatlan teste felett pedig ugyanaz a kislány mosolygott ki a kapucni mögül mint az erdőben. Rebecca volt... Felsegített, majd machetevel a kezében szinte táncra perdült és könnyedén vágta le a közeledő szörnyetegek fejét. Mikor véget ért a mészárlás és nyugtáztam, hogy mindenki épségben megúszta, kérdőre vontam Rebeccát.<br />
- Te hogy kerülsz ide? - kérdeztem félig meddig dühösen<br />
- Volt valami nem odaillő a csomagtartóban, na az én voltam. Úgy éreztem szükségetek lehet rám! - felelte<br />
- Ha a lányom lennél most felpofoználak. Hogy juthat eszedbe, hogy ekkora veszélynek tedd ki magadat? - törtem ki<br />
- Nyugizzál le Dom. Ha nem lettem volna itt és nem mentem meg másodszor is az életed, akkor most már szépen hörögnél és próbálnád leenni Ben kezéről a húst. Úgyhogy csend legyen. Értem nem kell aggódni, inkább értetek kell...<br />
Köpni-nyelni nem tudtam. Az volt a baj, hogy végső soron Rebeccának igaza volt. Megmentett ismét, tartoztam neki, de remélem, hogy ilyen formán nem kell majd viszonoznom neki ezt...Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-6904240876920053272015-11-21T13:41:00.001+01:002015-11-21T13:41:25.203+01:00Day #9 - A csatorna remetéjeReggelre arra az elhatározásra jutottam, hogy a szárnyaim alá veszem Rebeccát. A reggeli közös kajálásnál viszont észre kellett vennem, hogy beigazolódott amin éjszaka morfondíroztam. Tényleg nem volt sehol a lány. Úgy gondoltam, mindenképp meg kell keresnem, így a kaja után a fiatalok szobája felé vettem az irányt. Persze, gyerekszobának hívtuk a helységet, de igazság szerint csak Damian és Rebecca lakta a szobát, ahol igazából akár nyolc gyermek is simán elférhetett volna. Természetesen a terem üres volt Rebeccának a nyomát sem találtam. A kutatás elkezdése után fél órával már szinte minden szobát és termet végig jártam és mindenkit végig kérdeztem a lányról, de ma őt még senki sem látta. Ahogy vissza indultam a szobámba, a lépcsőknél csörömpölésre lettem figyelmes. A hang lentről jött, a gépház és raktárak felől, így arra felé vettem az irányt. Az alagsor rövid folyosóján összesen három ajtó volt található. Jobbra az első ajtó a fegyverraktár ajtaját nyitotta, de azt a Maestroék egy zárcsere után elérhetetlenné tették, és csak három embernek volt kulcsa hozzá. A Maestronak, Benjaminnak és nekem. A balra levő ajtó a raktárba vezetett. Igazából ha ebben a helységben volt valaki, akkor azt megtalálni lehetetlen volt, hiszen egy hatalmas terem volt ez, tele mindenféle cuccal. Eredetileg nem tudjuk mire használhatták ezt a termet, hiszen teljesen üres volt az ideérkezésünkkor, de ez alatt a pár nap alatt már sikerült elég szépen megpakolnunk és mindent itt tároltunk aminek a lakórészen vagy a konyhában nem volt helye. Természetesen ezt a termet is végigjártam, de embernek sehol nem volt nyoma sem. Az utolsó ajtó a gépházba vezetett. Itt volt minden ami a bázis áram, víz, és nem működő fűtéshálózatához kellett. Kapcsolószekrények, kazánok és mindenféle gép és gomb, amiről nekem fogalmam sem volt, hogy mire jó. A fűtést illetően azért voltak kételyeim, hiszen lassan közeledett a tél és a csináljunk fűtést csöves módra című játék azért nem kecsegtetett túl sok jóval. A gépházat körbejárva nem találtam semmit, viszont észrevettem, hogy a (szintén nem működő) központi bojler melletti csatornafedél, bizony nincs rendesen a helyén. Úgy éreztem, itt valaki járt és bizony ezen keresztül közlekedhet, így a fedelet arrébb toltam és lemásztam a csatornába. Őszintén szólva én sem értem, hogy mi okom volt erre a lépésre, hiszen az a csatornafedél nem túl könnyű, azaz ha visszahelyezem oda ahova való, akkor nem valószínű, hogy egyszerűen bejut a gépházba az aki be akar jutni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge3CUkQlcub0wv0F1b1G1703WniZwzkbA9x2WrOeZ3q8yNcd0nup15ONhdlV81ccEMzFsWvuY8RX8jQcwDueu7IwcoR6xrsNIkYwUq9y7JYEVj0wMx8p517wHd9DDTp3r52U3eoroAFOi6/s1600/fear-the-walking-dead-walker.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="106" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEge3CUkQlcub0wv0F1b1G1703WniZwzkbA9x2WrOeZ3q8yNcd0nup15ONhdlV81ccEMzFsWvuY8RX8jQcwDueu7IwcoR6xrsNIkYwUq9y7JYEVj0wMx8p517wHd9DDTp3r52U3eoroAFOi6/s200/fear-the-walking-dead-walker.jpg" width="200" /></a></div>
De én persze, legyűrve minden félelmemet, mint valami átkozott adrenalinvadász, lemásztam. A létra körülbelül 10 méter mélyre vezetett, egy másfél méter széles "alagútba", azaz a csatornarendszerbe ami talán még a várost is összekötötte a bázissal. A lejárattól mintegy száz méterre a csatorna három felé ágazott. Mivel lövésem nem volt merre és hova, meg főleg miért megyek úgy döntöttem végig egyenesen fogok gyalogolni, hogy egyszerűen visszataláljak a bázishoz vezető feljáróhoz. Az elágazás után tíz méterenként találtam még négy elágazást, egyszer jobbra, egyszer balra. Tartottam magamat a tervhez. Az utolsó balra való leágazó után nem sokkal a csatorna jobbra kanyarodott, ezt már a harmadik elágazónál látni lehetett, hiszen halvány fény szűrődött ki onnan, emiatt egyre érdekesebb lett számomra a dolog. Amikor az utolsó elágazást elhagytam, hirtelen egy fémdarab érintette meg a nyakamat. Egy kés volt az. Valaki ott állt mögöttem és kést szegezett a torkomnak. Mozdulni sem bírtam, hiszen egy óvatlan mozdulattal elmetszettem volna a saját torkomat.<br />
- Nem mozdulj, vagy elvágom a torkodat! - szólított meg a kés gazdája, akinek a hangját felismertem. Rebecca volt az.<br />
- Nyugi Rebecca én vagyok az, Dominique!<br />
Lassan engedte le a kését a torkomtól. Láthatóan meglepődött, hogy itt talál.<br />
- Dominique? Mit keresel itt?<br />
- Téged. - Mosolyogtam rá.<br />
- Nem kellene. Semmi keresnivalód itt.<br />
- De neked sem és most, hogy ide vezettél, már érdekel, hogy hova vezetnek ezek a csatornák.<br />
- Oké, elmondok mindent. De akkor megígéred, hogy soha többet nem jössz utánam és ide sem teszed be a lábad.<br />
- Megpróbálom, de nem ígérhetek semmit.<br />
- Rendben. Akkor kövess. - mondta Rebecca, majd elindult egyenesen a fény forrása felé - Azok az elágazások, amik jobbra vannak, mind mind Beaumont különböző részeibe érnek el előbb-utóbb. Az első balra tartó csatorna szerintem Pine Forest-be vezethet. Egyszer próbáltam meg végigmenni rajta, de miután 3 órát gyalogoltam a csatornában, és még mindig nem jutottam a végére, feladtam. A második ballos elágazó Vidor csatornarendszeréhez csatlakozik. Az utolsó pedig Rose City-be vezet.<br />
- Értem. Honnan tudod te ezeket? - kérdeztem, amikor elértük a kanyart. Ahogy jobbra fordultunk, egy zombi teteme terült el a földön, így gyorsan témát váltottam - Ide is be tudnak jönni???<br />
- Néz az orrod elé és rájössz - nevetett fel Rebecca és mutatott előre.<br />
Ahogy felkaptam a fejemet, megláttam a távolban a fény forrását, ami egy kijárat volt. Ahogy közelebb értünk már látszott, hogy a folyó ami a bázis mellett található ide vezethet. A kijáraton levő rácsok ki voltak törve így szabad ki és bejárást biztosított bárkinek. Ahogy kiléptem a rácsokon, egy tó előtt álltam ami nem nézett ki túl festőien, hiszen mégiscsak a csatorna egyik "ürítőfelülete" volt. Ránéztem Rebeccára és elmosolyodtam, viszont egyből szemet szúrt az, hogy a vállán egy hatalmas kötés volt.<br />
- Mi az a kötés válladon? - kérdeztem<br />
- Csak egy kis harci seb. Katona dolog.<br />
Hirtelen egy foszló kéz kapta el Rebecca vállát és tépte le a kötést. A lány villámgyors mozdulattal kapta elő az övéből a kését és döfte egyenesen a zombi két szeme közé. A szám tátva maradt. Hihetetlen volt, hogy egy 14 éves lány ilyen könnyed természetességgel képes levadászni ezeket a szörnyeket. A megdöbbenésemet még inkább tetőzte az, hogy a kioldódó kötés alatt egy hatalmas seb bukkant elő. Szinte biztos voltam benne, hogy harapásnyom volt.<br />
- Ugye az nem? - mutattam rá a lány vállára.<br />
- De, az. Ezért nem töltök túl sok időt a bázison. Nem akarom, hogy ott változzak át.<br />
- Mikor történt?<br />
- Már az első napon, amikor apuékat megölték. - hajtotta le a fejét Rebecca. Szemmel láthatóan az apja és anyja elvesztését egyáltalán nem dolgozta még fel - Engem is elkaptak és az egyik megharapott, de szerencsére apa megmentett. Feláldozta magát... - tört ki zokogásban a lány.<br />
- Nyugi kislány. Minden rendben lesz - mondtam és átöleltem.<br />
Miközben a lányt dédelgettem, sok minden futott át az agyamon. Az a harapás már majdnem egy hete történt. Az azt jelenti, hogy a vírusnak már el kellett volna kezdenie szétterjedni és tüneteket okozni. Viszont Rebecca ránézésre abszolút tünetmentes és egészségesnek tűnt.<br />
- Figyelj. Vissza kell jönnöd velem a bázisra és Andreanak meg kell hogy vizsgáljon.<br />
- Mi értelme lenne? Mi van ha pont most fogok átváltozni?<br />
- Éppen ez az! Figyelj. Aki gyógyszerben kapta a vírust és először átváltozott az is kb. 5 nap után átváltozott, téged pedig már majdnem egy hete haraptak meg.<br />
- Oké. Legyen. De ha átváltozok, akkor egyből vágd le a fejemet!<br />
-Ezt fejezd be! Nem fogjuk levágni a fejedet. Viszont hagynod kell, hogy segítsünk és megvizsgáljunk, úgyhogy felejtsd el innentől kezdve, hogy te leszel a csatorna remetéje!<br />
- Jól van. - Hajtotta le a fejét Rebecca, majd megfogta a kezemet és hagyta, hogy visszavezessem a bázishoz.<br />
Természetesen mire visszaértünk, némi aggodalom azért felütötte a fejét a többiek körében, hogy merre is járhatunk, de sikerült gyorsan lecsillapítani a kedélyeket, Rebeccát Andrea kezébe adtam kivizsgálásra, én pedig gyorsan összeszedtem magamat és siettem fel az őrtoronyba, hiszen én voltam a soros az őrködést illetően Sarah társaságában. Igazából ismét magába szippantottak az őrtoronyban a gondolataim. Furcsa mód, eszembe sem jutott Charlie és Anna, egyedül azon morfondíroztam végig, hogy lehet az, hogy Rebecca nem fertőződött meg. Ki ez a lány valójában? Hiszen lehetetlennek tűnt, hogy egy kamasz kislány ennyire jól kezelje a fegyvereket, vagy hogy ilyen erő legyen benne, hogy a csatornafedelet is simán megmozdítja, kiindulva abból, hogy nem volt éppen az az erőemelő alkat, hiszen egy törékenynek tűnő lányról volt szó. De olyan érzésem volt, hogy Rebecca sokkal többet tud, mint amit elmond, vagy mint amit sejtenénk róla és az egész helyről ahol éppen az életünket éltük...Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-18960425082090249042015-11-12T12:16:00.001+01:002016-03-03T12:14:16.848+01:00Day #8 - Nem túl sikeres portya<div style="text-align: justify;">
A reggel egészen furcsa volt számomra a bázison. Még egy hete sem volt, hogy beköltöztünk, máris megvolt a napi rutin. Ezen a napon is a rutin szerint indult volna minden. Az ébredés után az ágy bevetése jött volna, ha Bella nem lustálkodott volna az ágyban még legalább 1-2 órát miután én felkeltem. Kicsit kényelmetlen volt az a része a dolgoknak, hogy egy teremben 8-9-10 ember társaságában kellett aludni. Persze felmerült bennem, hogy egy régi irodát elfoglalok magamnak, de féltem, hogy ettől balhé vagy feszültség fog kialakulni, így maradtam egészen eddig a napig. Valahogy nem éreztem, hogy nekem egy szobában kéne aludnom és élnem Charlieval. Számomra volt valami visszataszító az okoskodó, magát felsőbbrendűnek képzelő "Professzorban". Emiatt a dolog miatt kicsit talán önző módon felébresztettem Bellát, összepakoltam a cuccaimat és elkezdtem átpakolni az egyik régi felügyelői irodába. Az újdonsült szobám nem volt túl fényes állapotban, az iroda viszont még úgy-ahogy hasonlított az eredeti funkciójára, hiszen egy félbetört íróasztal, egy leszakadt ajtójú szekrény, és egy teljesen szétfoszlott kanapé is foglalta a helyet. Viszonylag korán keltem (már ha a 6 órás kelés annak számít), így volt két órám a közös reggeliig, ezt az időt gondoltam magamnak beosztani a szoba rendbetételére. Azt gondoltam, hogy nem tehetem meg, hogy nap közben dolgozom az új lakhelyemen, hiszen ezzel más, fontosabb dologra nem jutna időm és nem igazán akartam nagy felhajtást csapni a költözködéssel. Miközben a romos bútorok darabjait pakoltam ki a szobából és vittem le az egyik raktár helységbe, a lépcsőn a Maestro jött velem szembe és állított meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt Öcskös! - állt meg előttem a már-már védjegyévé vált kockás flanelingében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szevasz Jonas.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van veled pöcsös? Korán reggel már dolgozol?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez csak privát meló. Kiköltözöm a közös alvóteremből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na hogy-hogy? Antiszociális lettél hirtelen? Vagy esetleg az új fiú miatt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól gondolod. Lehet, hogy önzőség, de nem vagyok hajlandó Charlieval egy légkörben lenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem félsz, hogy ebből balhé lesz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- De, ettől tartok egy kicsit. De azt hiszem ez most ilyen aki kapja marja dolog lesz. Másnak nem jutott eszébe, szóval aki gyors, annak lesz privát helye. És ráadásul nem nap közben, hanem tulajdonképpen a szabadidőmben csinosítom a szobát, szóval ezért sem támadhatnak, most is csak a reggeliig fogok ezen dolgozni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én szívesen maradok a teremben, de megértelek. Sőt, ha gondolod, még segítek is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, de igazán nem szükséges. Neked is van ezer dolgod a bázis körül. Mondjuk, esetleg az ágyamat amit otthonról hoztam és lent van a raktárban, azt segíthetnél felvinni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Simán öcskös, simán!</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A Maestroval való beszélgetés elég sok kérdést vetett fel bennem és még feldúltabb és zavarodottabb lettem. Az Annával való dolgok is aggasztottak és egyre jobban kezdett nyomasztani, hogy a közösség vezetésének terhe az én vállamat nyomja. Igazából nem tekintettem magamat főnöknek, csak most kezdtem el rájönni, hogy igenis számít az, hogy mit teszek, mert előtérben vagyok a többiekhez képest.</div>
<div style="text-align: justify;">
A reggeli során szembe kellett néznünk azzal a ténnyel, hogy egyre jobban fogynak a nyersanyagaink és messze nem raktároztunk be annyira, mint ahogy gondoltuk, hiszen sokan bizony mindenfajta ellátmány nélkül érkeztek meg a táborba. Gyors megbeszélést követően úgy döntöttünk, hogy a következő napokban egy-egy 3-4 fős társaság portyába fog kezdeni és megpróbáljuk a környező házakat és boltokat kifosztani, feltéve hogy maradt még bennük ehető dolog. Az első napi csapatba én nem kerültem be, hiszen Gary, Gus és Benjamin önként jelentkezett. Reggeli után ők Charlie társaságában be is szálltak a Samuraiba és neki indultak az útnak. Csodálkoztam, hogy a professzor is velük tartott, de igazából nem bánkódtam miatta, hogy nem kell a társaságát élveznem egész nap. A délelőtt nyugodtan telt el ebédnél pedig Diana huppant le mellém és kezdett kérdezgetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mesélj. Mi van? - szegezte hozzám a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi. És mielőtt kérdeznéd, nem beszéltem vele. Hagyok egy kis időt neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, te tudod. Szerintem nem döntesz jól, de ez a te dolgod. Viszont kíváncsi lennék a történetre, hogy mi köztetek a feszkó a professzorral. Azt tudom, hogy valami exbarátnős sztori van, de érdekelne az egész és nem csak ilyen elcsípett részletek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd. Volt egy barátnőm, Jeanette-nak hívták. Nagyon oda voltam érte egy pár évvel ezelőtt és nehéz szülés volt ugyan, de összejöttem vele. Minden rendben volt egészen addig amíg az anyjáék szomszédjába nem költözött valami mexikói öregember. Na ő volt a professzor. Hallottam róla, hogy Jeanette sokat lóg vele, de nem igazán izgatott, már csak a kora miatt sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, hány éves Charlie?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom pontosan, de most már 50 körül jár. Szóval, nem igazán zavart a dolog, nem voltam féltékeny. Aztán Jeanett egyre kevésbé foglalkozott velem, egyre több időt töltött távol és mint kiderült, egyre többet hazudozott. Egy pár hét múlva szakítottunk, majd pár napra rá már Charlieval alkottak egy párt. Teljesen kiakadtam és kicsit meg is törtem miatta. Másfél hónapon keresztül végig buliztam, ittam és nem vetettem meg a drogokat meg a prostikat sem. Teljesen szét estem. Aztán szerencsére kilábaltam belőle és most itt vagyok. De erre az emberre nem vagyok képes emberként nézni, ellenséget látok benne és ez ellen nem nagyon tudok mit tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Délután kezdett kicsit aggasztani, hogy Benék még mindig nem tértek vissza, hiszen már reggel 9 óra körül elmentek. Rossz érzéssel töltött el, bár abban bíztam inkább, hogy annyi kaját gyűjtöttek, hogy nem tudják elhozni idáig. Aztán 5 óra magasságában egyszer csak Anette kiabált le az őrtoronyból, miközben én éppen a kert egy kis részét próbáltam rendbe tenni, hogy később növény termesztésre is alkalmas lehessen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dominique! Gyere gyorsan ide! Siess!</div>
<div style="text-align: justify;">
Eldobtam a kezemben levő kapát, és sprinteltem fel a a toronyba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd! - azzal odaadta a távcsövet a kezembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kapuval szemben, az egyik fa ágain állva két embert pillantottam meg. Az egyik Gary, a másik pedig Ben volt. Anette sírt mellette, de próbáltam magabiztosságot mutatni és megnyugtatni őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi. Behozzuk őket. Légy szíves menj be, és hívd ki Dianát és az ikreket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte csak pillanatok teltek el és már mindenki kint volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos srácok. Kint van a kaputól körülbelül 50 méterre egy fán két emberünk. Be kell őket hoznunk. Jobb lehetőségünk nincsen, minthogy Dianaék felmennek a másik toronyba és zajt csapnak, úgy mint tegnap. Mi pedig a srácokkal kinyitjuk a kaput, céllövöldét rendezünk és megtisztítjuk az utat a srácoknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPkrnR59iQRU1cImEIXQOi7YsMUtfY2LBVqgv14I2rh-2Ahbj3pS4jESdf_EWPhCo7DqimNprA7195atNvbxZ7JwSDLEPe7v4MKYFQRR6Horx4B4p6G8ERwpAeLoKe-8U8YhYbBGOH8c3c/s1600/walking-dead-season-5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjPkrnR59iQRU1cImEIXQOi7YsMUtfY2LBVqgv14I2rh-2Ahbj3pS4jESdf_EWPhCo7DqimNprA7195atNvbxZ7JwSDLEPe7v4MKYFQRR6Horx4B4p6G8ERwpAeLoKe-8U8YhYbBGOH8c3c/s200/walking-dead-season-5.jpg" width="200" /></a>Ahogy Diana, Anette és Anna elkezdtek csörömpölni, a zombik nagy része ismét a hang forrása felé vette az irányt. Ahogy a kapu nyílott, az adrenalin elborította az agyamat és megszűnt a külvilág. A kezemben egy Desert Eagle-el és egy baseball ütővel kezdtem el rohanni kifelé. A többiek csak pár másodperces hatásszünettel tudtak követni, mivel erre a lépésre igazából senki sem számított. Bár számolgatni nem igazán volt időm, de körülbelül 40-50 élőhalottal találtuk közvetlenül szembe magunkat. Játszi könnyedséggel pörgettem a kezemben a baseball ütőt és szinte lelassult körülöttem az idő, amikor az első koponyát zúztam össze. Valami elképesztően beteg és félelmetes örömöt és elégedettséget éreztem, miközben a zombikat csapkodtam és lövöldöztem. Szerencsére a többiek sem tétlenkedtek, így viszonylag gyorsan megtisztítottuk az utat a fáig és sikerült behozni Gary-t és Benjamint. Anette ekkor már ott volt a kapuban és szinte még be sem ért, már sírva borult Gary nyakába, miközben ezerszer megígértette vele, hogy nem lesz több ilyen, bár ő és mindenki tudta, még legalább ezerszer lesz hasonló szituáció. Gunnar elkezdte becsukni a kaput, amikor még egy ember kezdett kiabálva futni a bokrosból a kapu felé. Charlie volt az, aki annyira természetesen nem volt intelligens, hogy ne ordítson, ezzel oda vonzva a zombikat, amivel csak annyi probléma volt, hogy lövedéket kellett pazarolnunk, de sikerült neki is beérnie épségben. A legnagyobb meglepetés akkor ért minket, amikor Charlie nyakába Anna ugrott és megcsókolta a beérkezést követően.</div>
<div style="text-align: justify;">
Összeszorult a torkom, szinte nem kaptam levegőt és a hideg rázott ahogy ezt megláttam. Ekkor egy kéz érintette meg a vállamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi... - nézett rám Diana, majd megölelt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem most kicsit egyedül kéne maradnom. - mondtam neki, </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezt követően megfordultam hogy a szobám felé vegyem az irányt, de meghallottam ahogy Charlie éppen élménybeszámolót tart és közli, hogy Gustavot nem tudta megmenteni, elkapták.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor bevillant, hogy mi is történt és gyorsan odaléptem Benhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? - kérdeztem tőle</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, azt hiszem még élek. Ez nagyon para volt. - válaszolt a fal fehér Benjamin</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Minden rendben ment, a városban még boltot is találtunk ami nem volt kifosztva, a lakások között is egész sokban van még szajré. Elindultunk visszafelé, és az erdőbe érve az a tragacs megadta magát. Már amikor elindultam mondtam Gusnak, hogy nem ezzel a tragaccsal kéne menni, de ő meg a professzor ragaszkodtak hozzá. Futva jöttünk végig az erdőn Gary-vel, mivel a fegyvereket Gusék magukhoz vették és nekünk csak két konyhakésünk maradt, aztán a kapunál láttuk, hogy nem fogunk tudni bejutni, így észrevétlenül felmásztunk a fára és vártunk. A többit meg már láttátok. Azt hiszem ez nem volt túl sikeres portya..</div>
<div style="text-align: justify;">
- És miért váltatok szét Gusékkal?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Volt egy kis vita közöttünk. Mi Garyvel ragaszkodtunk hozzá, hogy ne az úton jöjjünk végig, mivel ott több fertőzött lehet, ők pedig ragaszkodtak az úthoz. Mivel nem jutottunk egyességre ezért különváltunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát. Szerintem menj be és pihenj le. Hosszú nap volt ez nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az este már az új szobámban ért engem és leginkább azon agyaltam amit láttam. Végtelenül dühös voltam Anna miatt és hogy megint Charlie az aki az utamban áll, de próbáltam korrekt maradni hozzá. A legfontosabb cél az volt, hogy valahogy túléljünk, Azt pedig tudtam, hogy ez még csak a kezdet volt. Már majdnem aludtam, amikor motoszkálást hallottam a folyosóról, ami azért volt furcsa, mert ezen a szinten csak én aludtam. Amikor felnyitottam a szemem, az ajtómban egy alakot láttam, bár csak tippelni tudtam, de szerintem Rebecca lehetett az, de ahogy oda fordultam gyorsan elfutott az ajtóból, mire az ágyból kikászálódtam, addigra pedig már sehol nem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsa volt ez a kislány, hiszen azóta hogy hozzánk csapódott, nem is nagyon beszéltem vele, sőt nem is igazán találkoztam vele. Nem találkoztam vele, sőt sokszor még kajánál sem láttam ott, illetve nem tűnt fel a jelenléte. Olyan volt ez a kislány mint egy szellem. De számomra mégis volt benne valami, ami miatt úgy éreztem meg kell őt védenem.</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-26496626726340658802015-11-10T13:20:00.002+01:002015-11-14T10:44:12.294+01:00Day #7 - Túl sok talán...<div style="text-align: justify;">
Valójában Rebecca megjelenése reménnyel töltött el, hiszen ha egy 14 éves kislány képes volt életben maradni, akkor erre tulajdonképpen bárki képes lehet, köztük Anna is. A délelőtti őrséget Dianával álltuk, ami vele valahogy nem tudott unalmas lenni, mivel a leányzó komplett idióta volt, a szó jobbik értelmében, de az őrségben az is kiderült, hogy tud komolyan is beszélgetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, értem én, hogy Anna fontos ember az életedben. De egy kicsit túlzás, hogy ennyire rá vagy kattanva. Szerelmes vagy belé? - Kérdezte Diana</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok. Egyszerűen fontos a számomra. Velem lakott, velem élt, az életem része lett. Kötelességem védeni őt és aggódni érte. Hiszen a barátom. Bár mostanában amúgy is kissé eltávolodtunk egymástól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érted?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Megváltozott Anna és vele együtt az is ahogyan egymáshoz állunk. Alig van otthon, szinte nem is látom, beszélni se nagyon beszéltünk már hetek óta. Valami megváltozott és nem nagyon tudom, hogy mi az.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aham... Igazából csak azért kérdezem, mert amikor róla beszélsz, valahogy más vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Más vagyok? Ezt nem értem. Magyarázd el kérlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol is kezdjem. - mosolyodott el Diana - Amikor Anna szóba került és beszélsz róla, megváltozol. Megváltozik a hangszíned, elmosolyodsz, és a szemeid csillognak. Szerintem vagy nem akarod bevallani, vagy még nem tudod, hogy bizony te szereted azt a lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából meglepett az amit Diana állított, mert én nem vettem észre, hogy más lennék, persze én nem is láttam magamat kívülről. Valójában ebben az volt a félelmetes, hogy az első gondolatom ez volt, nem pedig az, hogy hülye ez a lány, közöm nincsen Annához.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, lehet, hogy rosszul látsz. Nem kéne szemüveg, vagy valami? - próbáltam kicsit terelni a témát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, oké. Akkor nem beszélünk róla, ha te nem akarsz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem az, hogy nem akarok, csak kicsit kényelmetlen ez a téma így. Hiszen nem is ismerlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És? Legalább nincsenek előítéleteim.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan veszed, hogy kellene, hogy legyen? - szegeztem neki a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát tudod, itt van Andrea, aki megemlített egyszer-kétszer ameddig csatlakoztunk hozzád. - nevetett fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval kibeszéltetek? Na szép mondhatom.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEGdXXl3hhbfZkL2aswuG2-yh6wEaT9XibSrKMO8pT9DeIoTJMlAqyva0K6TXXVYY2puJjw3Fr-oRVXr1ICBvHt_H5l89xg1Az-RHw3HDI9vfGGaeDeYoWns1bLNxZGTL9YU1OEQED3M3P/s1600/maxresdefault.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="112" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgEGdXXl3hhbfZkL2aswuG2-yh6wEaT9XibSrKMO8pT9DeIoTJMlAqyva0K6TXXVYY2puJjw3Fr-oRVXr1ICBvHt_H5l89xg1Az-RHw3HDI9vfGGaeDeYoWns1bLNxZGTL9YU1OEQED3M3P/s200/maxresdefault.jpg" width="200" /></a>A beszélgetésünket egy autó hangja és egy ismerős hang ordítása törte meg. Messziről a fák között egy fehér színű terepjáró tűnt fel, méghozzá abból a fajtából amit közel 40 éve nem gyártottak már sehol a világon, de számomra szép gyermekkori emlékeket idézett fel, hiszen édesapámmal sokszor mentünk körútra egy ugyanilyen típusú sárga Suzuki Samurai-al. A hang ami igen erőteljesen érkezett a terepjáró felől, nagyon ismerősnek tűnt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Újabb túlélők. Ez a hang nekem ismerős, szerintem Gus lesz az. - mondtam Diananak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gus? Csak nem Gustav Everett? - kérdezett vissza Diana.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen, rá gondolok. Csak nem ismered?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze hogy ismerem. Évekig lakott a szomszéd lépcsőházban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsi a világ.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fehér csodajárgány egyre közelebb ért és egyre hangosabban hallottuk ahogy Gus indokolatlanul üvölt. "Gyertek csak ti hulla köcsögök! Megbaszom a kurva anyátokat is, aztán utána vihettek el nekrofíliáért!". Gus félig kilógott az autó jobb oldali ablakán, a kezében pedig egy vértől vörösre festett baseball ütőt lóbált. Azt nem láthattuk, hogy kik, vagy ki az aki vele érkezik, mert az autó repedezett, sötétített szélvédőjén nem lehetett belátni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az igazi kérdést az jelentette, hogy mégis hogyan fogjuk beengedni őket, hiszen a zombik már igencsak gyülekeztek a tábor körül és persze a kapunál. Diana feje felett láttam lelki szemeimmel, ahogy felgyullad az a kicsi égő és elsprintelt az őrtoronyból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Engedjetek be! - Kezdett el ordítani Gus, amikor a terepjáróval a bázis kapujához értek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várjatok kicsit! Kőrözzetek pár percet, kitaláljuk, hogyan engedhetünk be! -kiáltottam vissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gus ekkor egy felé közeledő élőhalott fejét játszi könnyedséggel csapta le a testéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazafutás baszdmeg! - kiáltotta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor hirtelen hatalmas csörömpölés törte meg a pár pillanat óta kialakult csendet. Diana és Sarah a bázis hátsó falán állva pár főzőkanállal és edénnyel csapott olyan zajt, amitől a halottak is felébredtek, bár ez jelen állás szerint tényleg helytálló kijelentés volt. A kapunál tolongó zombitömeg pedig szép lassan feloszlott, hiszen az egyik része Gusékat követte, a nagyobb rész pedig elindult a hang forrása után. A hangzavarra már Gunnar és Ben is kijöttek hozzám, így kinyitottuk a kaput és lövöldöztük lefelé a betolakodni akaró zombikat. A sárga csoda beérkezett az udvarba és nyílt az ajtó. Illetve nyílt volna, hiszen az anyósülés oldali ajtó beragadt, így Gus konkrétan kiesett rajta, amit elég nagy nevetéssel fogadott mindenki. A másik ajtón is egy ismerős arc jelent meg. ő a mexikói származású Charles Valdés volt, akit az ismerősök csak professzornak hívtak, bár azt ő nem tudta, hogy ez igazából gúnynév volt. Charles az a fajta ember volt, akiben megbízni nem igazán lehetett, hiszen a jómódúságát felhasználva mindent és mindenkit el tudott érni, leginkább a haverjai kárára. Megmondom őszintén én az ő jelenlétének annyira nem örültem, hiszen volt vele némi afférom egy exem miatt, aki konkrétan miatta hagyott el egy jó pár éve. Ennek okán én inkább Gushoz mentem oda és segítettem fel a földről, aki egyből két puszit nyomott az arcomra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Édes barátom, majdnem meghaltunk, vágod? Beleragadtunk a sártengerbe vágod? még szerencse hogy nálunk volt a lyukas szörfdeszkám meg a szőrös bilincs. Ne kérdezd, hogy miért, és hogyan került oda! - mesélte hihetetlen lelkesedéssel Gus</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor Diana kopogtatta meg a hátamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem nézz hátra. - szólt sejtelmesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megfordultam és megpillantottam, ahogy egy vörös baseball sapka alól rám néz Anna. A szívem majdnem kiugrott a helyéről, Gust majdhogynem feldöntöttem, úgy futottam az autó felé. Legszívesebben Anna nyakába ugrottam volna örömömben, de ő hűvösen fogadott. Megölelt ugyan, de nagyon hideg volt az arca, még egy mosolyt sem engedett el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiányoztál. Aggódtam érted. Ilyet soha többet ne mert csinálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van. - közölte, majd ott hagyott és bemutatkozott azoknak akiket még nem ismert.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután gyorsan körbevezettem az új lakókat, és megmutattam az új otthont, visszatértem az őrtoronyba Dianához.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi a baj Dominique? Mesélj csak - kérdezte szemmel láthatóan nagy érdeklődéssel Diana</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értem. Ahogy Anna viselkedik. Szinte hozzám sem szólt, semmi öröm az arcán, hogy láthat, semmi.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindennek oka van Dominique. Majd ez is kiderül, hidd el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az rendben van, csak tudod nem igazán hiszem, hogy ezt érdemlem. Vagyis lehet, de akkor is basszus. Nem értem, hogy miért. És ezt nem viselem el, ha nem tudom valaminek az okát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát. - mosolyodott el Diana - El kell mondjam, hogy buta vagy. Te ezt a lányt jobban szereted mindennél és még észre sem veszed. Tudod én lennél a legboldogabb ember a világon, ha valaki ennyire aggódna értem, meg törődne velem, mint te Annával.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs de! - Szakított félbe Diana - Nézd. Nem tudom mi volt köztetek, meg mi történt, meg semmit nem tudok igazából. De azt látom, hogy neked ő mennyit jelent. Ne hagyd annyiban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod az a baj, hogy ha lett volna esélye ennek az egésznek, akkor már rég összejöttünk volna. De nem jöttünk össze, és ez nem rajtam múlott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most komolyan eljátszod ezt? - förmedt rám</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miről beszélsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod ez a szarság. Hogy is volt? Várj, felidézem magamban. Én szeretem mindennél jobban, ő nem szeret. Nincs mit tennem. Egyszerűen szeretem tovább és közben megelégszem a barátságával. - mondta kissé röhejes nyávogó hangon, majd az arcomba mászott és szinte majdhogynem ordított - Na ezt kurvára felejtsd el! Nincs az az isten. Ez nem egy szaros mese. Itt harcolnod kell. Érted? Harcolni! Ha kell akkor megöllek, lenyúzom a bőrödet, felhúzom és én fogom meg elcsábítani helyetted Annát!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hmmm. Nem vagy te egy kicsit őrült? Kezdek félni tőled! - törtem ki hangos nevetésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Persze nevettem, de ahogy idő közben végig gondoltam azt amit Diana mondott, rájöttem, hogy lehet igaza van. Talán tényleg szeretem. Talán harcolnom kéne. Talán nem kéne annyiban hagyni. Talán. De túl sok a talán, az idő pedig lehet hogy túl kevés...</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-2617426112020819172015-11-03T11:13:00.003+01:002015-11-14T10:44:03.128+01:00Day #6 - Az ember legjobb barátja<div style="text-align: justify;">
Hajnalban lövések hangjára ébredtem. A lehető leggyorsabban felöltöztem és rohantam ki az udvarra. Az őrtoronyban a Magnussenekkel érkezett Sarah és John állt. Felfutottam a fa lépcsőn ami a kilátóhoz vezetett.</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? - kérdeztem</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttunk egyet. - válaszolt John</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Három lövést hallottam.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, nem vagyok a legjobb célzó. De leterítettem.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
- Ide értek.</div>
</div>
<div>
<div style="text-align: justify;">
Elérkezett az első nap, amikor megszűnt a szabad kijárkálás. Kénytelen voltam szigorítani a szabályokon ami a portyázást és az őrséget illeti. Ha egy ideért, hamarosan több is ide fog csődülni. Igazság szerint nem vártam ezt a pillanatot, hiszen azzal hogy már a városon kívülre is eljutottak az élőhalottak, erősen csökkentek annak az esélyei, hogy bárki is kiérjen hozzánk. És igen, Anna hiánya is kezdett teljesen maga alá temetni. Kínzó bűntudatot éreztem minden és mindenki miatt, az éjszakai rémálmokról nem is beszélve.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC3hvIar4UU2R5jGL6kiOJvWEWal31YADHKir8exdov5urQNagzNRppP2bvbqNhNQfuF54ofuqe9OEPdw63eoscgna8dkDTBZVxwI7wd88AOZ7KScVrlYF-XH8OCwKjFO3ENyxTPiK1xpd/s1600/bellllla.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="123" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiC3hvIar4UU2R5jGL6kiOJvWEWal31YADHKir8exdov5urQNagzNRppP2bvbqNhNQfuF54ofuqe9OEPdw63eoscgna8dkDTBZVxwI7wd88AOZ7KScVrlYF-XH8OCwKjFO3ENyxTPiK1xpd/s200/bellllla.jpg" width="200" /></a>A délelőtt egyébként nyugodtan telt el, én személy szerint Bellával voltam kint az udvaron és játszottam vele. Furcsa lehet, hogy ebben a helyzetben kimegyek a kutyámmal játszani, de az az igazság, hogy engem ez nyugtatott meg. Bellát tényleg a gyermekemként neveltem és ettől kicsit talán emberi személyiséggel is ruháztam fel. Általában azon viccelődtünk Annával, hogy ő igazából palotapincsinek képzeli magát, hiszen a staffordshire terrierekre jellemző tulajdonságok közül alig-alig volt meg benne valami. Gondolok itt az önfejűségére és makacsságára, persze azt ki lehetett volna nevelni belőle, de én úgy voltam vele, hogy egy kutya legyen kutya, legyen akarata. Ráadásul igencsak el volt kényeztetve az állat, hiszen tényleg a szemem fénye volt. Az emberek többsége általában mosolygott Bella emberi szokásain, mint például azon, hogy amikor lehetett az ágyban aludt velem, vagy akár egymagában is, szigorúan betakarózva. Azzal hogy Bellát apportíroztattam, kicsit elfelejtettem a felelősséget ami a nyakamba szakadt és azt, hogy tulajdonképpen nekem kell vezetnem az egész helyet és az embereket. </div>
<div style="text-align: justify;">
A délelőtt nyugodtságához az is hozzájárult, hogy csak egy-egy zombit kellett kiiktatni. Gary és Ben is fennakadás nélkül megjárta a kis útját és gazdagabbak lettünk három tyúkkal, egy kakassal meg három disznóval. Na meg Gary nagyszüleinek az ott hagyott, vagy felejtett tacskójával, Csibésszel. A bázis körül munkákból egy kicsit kimaradtam, tulajdonképpen észre sem vettem, emiatt szégyelltem is magam egy picit, ugyanis ameddig én a gondolataimba merülve egy ágat dobálgattam Bellának, a Maestroék az ablakok cseréjével voltak elfoglalva. Valójában nem is értettem, hogy honnan sikerült ennyi alapanyagot szerezniük, de nem is számított. A volt katonai iskola és kollégium kezdett egyre inkább élhető és lakható formátumot felvenni. A lányok közben sikeresen elkészültek az ebéddel, így sikerült szinte az egész brigádnak egyszerre leülnie kajálni. Miközben éppen a húslevest szürcsölgettem, Ben huppant le mellém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyelj Dom, azt hiszem ameddig még nincs olyan sok dög kint, neki kéne ugranunk még egy kis favágásnak. Amit az ideérkezéskor vágtunk, nem lesz elég semmire, és így hamarosan nem lesz mivel fűteni, vagy főzni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van. Ebéd után kimegyünk egy páran.</div>
<div style="text-align: justify;">
Benjaminnak igaza volt és mivel a gázvezetékek teljesen elrohadtak a bázis teljes területén, nem tudtuk sehogyan megoldani a fűtés problémáját. A meleg víz problémáját is egy Gary által hozott villanybojlerrel oldottuk meg, ami őszintén szólva szinte semmire sem volt elég. Így ez is kérdéseket vetett fel, amire a válasz igazából már megvolt. Portyáznunk kell és az üres házakból elhozni mindent amit csak lehet.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel az ebédnél az őrségben állókon kívül mindenki ott volt, gyorsan magamhoz ragadtam a szót és elmondtam, hogy minek kéne lennie a napi menetnek. A favágó bulira John, Benjamin és Gunnar egyből és önként jelentkeztek, míg Gary és a Maestro bevállalta azt, hogy elmegy és megpróbál még összeszedni olyan dolgokat amire szükségünk lehet. Úgy számoltunk, hogy a zombik talán egy 10-15 kilométeres kört lephettek eddig el, de azt sem annyira nagy számban, hogy ne lehessen megoldani bökkenő nélkül a portyázást, hiszen aki tudott az régen elmenekült.</div>
<div style="text-align: justify;">
A favágáskor a biztonság kedvéért kivittem magammal Bellát is. A kutya érzékeny volt a zombik szagára, messziről felismerte őket és szerencsére a közeledtüket a tudatunkra is adta. Mivel féltettem, kikötöttem egy fához és így álltunk neki a munkának. Szerencsére nem leptek el minket az élőhalottak, csupán három darab járkálóval találkoztunk, akiket Gunnar a becenevéhez híven egy-egy hajszál pontos lövéssel leterített. Éppen egy fát fűrészeltem darabokra, amikor szemből a leginkább bokros rész felől neszeket hallottam. Nem aggódtam, hiszen Bella nem jelzett így folytattam a munkát. Ahogy teltek a másodpercek, a zaj egyre hangosabb lett. Mikor felnéztem, velem szemben egy vörös szemű, vérrel erezett, rothadó alak állt és felém sietett. Ahogy hátra léptem, megbotlottam egy gödörben és nagy lendülettel huppantam hátra. Ahogy pókjárásban próbáltam hátrálni észrevettem, hogy a fánál amihez Bellát kötöttem, csupán a bőrből készül póráz maradványa lógott le a földre. A pisztolyomat próbáltam előkapni, de a zombi egyre közelített, a többiek pedig éépen nem igazán voltak a környéken. Az idő lelassult körülöttem, és hirtelen minden olyan vontatottá vélt, miközben a gondolataim cikáztak. Vajon Bella jól van? Mikor szökhetett meg? És miért, vagy hogyan nem vettem észre? Miközben még mindig a pisztolyomat kerestem az övemen, bevillant egy kép, amikor lehelyezem azt az egyik farönkre, miközben rothadó emberszabású egyre inkább közeledett. Valamiért annyira lesokkoltam, hogy még segítségért kiáltani is csak ekkor kezdtem el, pedig már éreztem, hogy ez bizony késő. A zombi hörögve ért oda a lábaim elé és szemmel láthatóan meg akart kóstolni. Egyszer csak megrezzent a bokor és Bella ugatva ugrott elő. A lény megtorpant, de megfordulni már nem volt ideje. Egy machete suhanása törte meg a hörgését, és lassan a feje levált a testéről, majd önmaga mellé huppant. A megmentőm nem lehetett több egy 13-14 éves forma kislány volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm! - mondtam remegő hangon a lánynak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neki köszönd - mutatott Bellára - ha ő nem talál meg és vezet el ide, akkor...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor én már nem vagyok - fejeztem be a mondatát, miközben nagy nehezen feltápászkodtam a földről - Szia. A nevem Dominique. Ő pedig itt a legjobb barátom, Bella. - mutattam be magamat és Bellát</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló. A nevem Rebecca. Rebecca Thompson.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ebben a pillanatban értek oda Gunnarék, akik a kiáltásomat hallva jöttek volna segíteni, vagyis leginkább a hullámat összeszedni és elégetni. Rebeccát bekísértük a bázisra és megkínáltuk némi étellel, miközben elmesélte a történetét. A lány apja a rendőrségen dolgozott kiképzőtisztként, innen tanulta meg kicsit a fegyverforgatást. Amikor a zombik megjelentek, az anyjával volt otthon. Őt megharapták és menekülés közben változott át, egy nap múlva. A lány saját kezével vágta le az édesanyja fejét és indult neki az útnak, ami után hozzánk jutott. Természetesen örült neki, hogy találkozott élő emberekkel, mert azt amióta bolyongott, nem igazán látott. Azt mondta, hogy az erdő szélén találkozott Bellával, aki a nadrágjánál fogva cibálta el a bázisig, de szemmel láthatóan egyáltalán nem haragudott ezért.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennyi izgalom után, kissé fáradtan zuhantam be az ágyba este 8 óra körül és miután Bella is elfoglalta helyét a takaró alatt, mély álomba zuhantam...</div>
</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-78736770113148970482015-10-29T10:22:00.003+01:002015-11-14T10:43:53.663+01:00Day #5 - Te vagy a főnök!<div style="text-align: justify;">
A hajnali őrség első felét Andrea társaságában töltöttem, akivel próbáltunk rájönni a kiváltó okokra és arra, hogy miként is terjedhet a vírus, ha egyáltalán annak lehet nevezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké. Tegyük fel, hogy a kísérleti gyógyszer okozta. Illetve valószínű, hogy az volt az ok. Viszont ami aggasztó, az az, hogy az első SWAP-os betegnél akit ugye visszahoztak, több napig pangott a zombikór. Viszont bent a kórházban egyből lettek élőhalottak az emberek. - vezettem fel Andreának</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valószínű, hogy valahogy vagy vér, vagy nyál útján terjed. És talán, függ attól a pangási idő, hogy milyen mennyiségben kerül át a gazdatestből a fertőzés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hmm. van benne logika. Az biztos, hogy ha van ellenszer, vagy információ, akkor az a Cardio Clinic laborjában lesz. Oda mindenképpen el kell majd jutnunk. Elvileg ugye állatokon tesztelték a gyógyszert. Azt pedig lehetetlennek tartom, hogy valaminek a mellékhatása csak az embereknél jöjjön elő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben is lehet valami. De mi van, ha az állatok génszerkezetében van valami ami immunissá teszi őket a fertőzésre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom. Bár az tény, hogy zombikutyát vagy mit tudom én, csirkét még nem láttam. De az az igazság, hogy nem hiszek a véletlenben. Biztosan van oka mindennek.</div>
<div style="text-align: justify;">
A beszélgetést ekkor törte meg Diana, aki Andrea váltásaként érkezett az őrségbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi a pálya emberek? Megy a romantikázás? - szólt oda nevetve</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak azt beszéltük, hogy mikor jön már a gyökér váltásom, mert rohadt álmos vagyok. - vágott vissza Andrea</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor kelj fel és járj! Itt vagyok..</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát jól van. Akkor jó éjszakát. - mondta Andrea és indult el befelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
Diana halálos nyugodtsággal heveredett le mellém a földre. Abszolút nem látszott rajta az a nyugtalanság, tanácstalanság, vagy félelem, amit Andreán láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy tudsz ennyire nyugodt lenni? - kérdeztem</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nyugodt? Nem vagyok az. Csak próbálom könnyedre venni a figurát. Szerintem attól nem lesz jobb a helyzet, ha feszülten járkálok fel-alá, vagy hisztérikus rohamot kapok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben mondjuk van némi igazság.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te viszont eléggé letörtnek látszol.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aggódom. Aggódom Anna, meg az egész helyzet miatt. Nagyon sok mindent kellene még csinálni a bázis körül ahhoz, hogy biztonságos legyen, de félek, hogy nem leszünk időben készen. És aggódom mindenki miatt aki még kint van a városban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megértelek. De attól, hogy aggódsz nem lesz jobb. Vedd ezt az egészet valami természetellenes kiválasztódásnak. Aki erős az túléli, aki nem, az meghal. Illetve zombi lesz belőle. Ennyi. Azt meg ne felejtsd el, hogy itt te vagy a főnök. Téged követ mindenki. Nem hagyhatod el magad. És bármi történik, mindenki téged fog követni. Úgyhogy felejtsd el, hogy depressziós meg miakurvaélet leszel, mert fogok egy mikrohullámú sütőt és agyonváglak vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom eldönteni, hogy zseni vagy, vagy tök hülye. - nevettem fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Képzeld, én sem! - kezdett ő is nevetni</div>
<div style="text-align: justify;">
A Dianaval való őrködés ebben a hangulatban telt el, szinte az egész éjszakát végig nevettük. Diana azon kívül, hogy Andrea legjobb barátja volt, Annát is ismerte és hellyel közzel értette is azt hogy mi az ami köztünk van, így érezte azt, hogy hogyan kell velem beszélni. Jó hatással volt rám. Valamiért sikerült teljesen elfelejteni az egész helyzetet. A reggel így gyorsan eljött, az egész este eseménytelenül elment mellettünk. Igazság szerint egy kicsit sajnáltam azt, hogy nem volt történés, mert amellett, hogy nem láttunk zombikat, nem érkezett ember sem, ami engem főleg Anna miatt aggasztott. A munkának ilyen létszám mellett már könnyebben álltunk neki és jobban, gyorsabban is ment a tatarozás. A Magnussen tesók félelmetes gyorsasággal rakták össze a generátort, talán 2-3 órájukba telt és már készen is voltak a napenergiával működő áramforrással, így már volt világításunk, hűtőnk, rádiónk, sőt TV-n is, mivel Ben nem bírta ki, hogy legfontosabb kellékként televíziót és játékkonzolt hozzon magával. A rádiós híradások folyamatosan számoltak be a történésekről és arról, hogy a város körül lezárták 50 kilométeres körzetben területet és teljes katonai ellenőrzés és átvilágítás mellett lehet csak átjutni Houston felé. Természetesen nekem, mint film és sorozatmániásnak, egyből eszembe jutottak jelenetek különböző filmekből, hogy mi szokott ilyenkor történni. Majd valaki hirtelen átváltozik a tömegben, aztán ott elkezd terjedni a zombulás és áttörik a hadsereg kordonját. A telefonok működtek, így sokan próbálták felhívni az ismerősieket, családjukat, de inkább kevesebb mint több sikerrel, legalábbis azoknál kevés sikerrel akik a városban éltek. Felvetődött többekben az is, hogy külső segítséget kérjünk, de igazság szerint megpróbáltam lebeszélni mindenkit erről, mert nem bíztam abban, hogy a kordon megakadályozza a zombik kijutását. Estére sikerült megerősítenünk a falakat, és a hat őrtoronyból hármat használható állapotba hoztunk. A csapat női részlege sikeresen kitakarította az egész alsó szintet, így egyre élhetőbbnek tűnt az egész épület. Az egyetlen dolog ami kicsit fennakadást okozott, az volt, hogy nem igazán volt bútorunk, így a legtöbb embernek még mindig a földön kellett aludnia. Este ismét gyűlést tartottunk, ahol fontossági sorrendet állítottunk fel.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8bZ88RkOX2YEJ-eqEAoziazIfZCPDa3w4PyZSGQIAsYuxAHYiOllTW9zhu4vVqzckShoWljxzjicykQEMcsgGVB6lhMszVNw40E9CaLDBqsDItzN2tIsesaxDQiRL0S5gsFvnyzF2DUYH/s1600/tasty8.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="161" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8bZ88RkOX2YEJ-eqEAoziazIfZCPDa3w4PyZSGQIAsYuxAHYiOllTW9zhu4vVqzckShoWljxzjicykQEMcsgGVB6lhMszVNw40E9CaLDBqsDItzN2tIsesaxDQiRL0S5gsFvnyzF2DUYH/s200/tasty8.jpg" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Az első dolgunk a felső szint takarítása, az épület rendbetétele és a fűthetőség megoldása kellett hogy legyen, mivel a tél egyre inkább közeledett és az éjszakák kezdtek csípőssé válni, a betört ablakok és helyenként omladozó falak pedig nem igazán nyújtottak védelmet a hideg ellen. A másik probléma az az élelem volt, ugyanis mindenki sejtette azt, hogy amit magunkkal hoztunk, maximum 3-4 hétig tarthat ki, azt pedig nem mertük megkockáztatni, hogy a következő napon kiküldünk embereket az erdőbe vadászni. Ekkor Gary szólt közbe:</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
- Figyeljetek. Ha valaki bevállalja, hogy eljön velem, van egy pár kilométerre egy falu. Reméljük, hogy nincsenek még ott hullák, onnan esetleg tudunk hozni, vagy ha kell akkor lopni tyúkot, disznót, vagy valami ilyesmi állatokat. Így a kaja ellátása is megoldható lesz talán. Arról nem is beszélve, hogy öregapámék is ott laktak, akiknek bazinagy földjük van, ahol termesztenek mindenféle zöldséget. Tuti, hogy tartanak ott magokat is amiket itt el tudunk vetni és termeszteni magunknak ételt. Mondjuk velük beszéltem, ők már kimentek a kordonon túlra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez nagyon jó ötlet! - kiáltott fel Ben - Én veled tartok!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ketten elegek lesztek Gary? - kérdeztem</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem igen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor hajnalban ahogy kezd világosodni, induljatok. Félek, hogy hamarosan itt lesznek az élőhalottak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben!</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel az éjszakai őrségben nem voltam soros, kivételesen lefeküdtem aludni. Az egyetlen dolog ami a fejemben járt, az természetesen Anna volt. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy elképzelhető az is, hogy ő már nincsen többé. Bűntudatom volt. Rosszul döntöttem. Haza kellett volna hoznom. Sőt, el sem szabadott volna engednem. Rosszul döntöttem.</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-38900003429366018112015-10-27T20:06:00.001+01:002015-11-21T10:33:34.859+01:00Day #4 (Part 2.) - Az új Otthon<div style="text-align: justify;">
A kapuk kinyitása után kicsit lehangoló látvány fogadott bennünket. A bázis ugyanis eléggé romos állapotban volt. A fű és főleg a gaz majdnem hogy térdig ért, az épületek ablakai betörve, helyenként az egész erődöt körülvevő falból is hiányzott egy-egy kisebb darab. Az NMS épületét láthatóan nem kímélték az évek. Amikor beparkoltunk a főépület ajtaja elé, a többiek körbeálltak engem, mintha az utasításaimat várták volna...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ezzel lesz egy kevés melónk úgy érzem... Várom az ötleteket... - mondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát öcskös, te vagy a főnök, tied volt az ötlet, szóval találj ki valami rendszert, meg főleg szabályokat. - nézett rám kaján vigyorral a Maestro.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Őőőő... Jól van. A legfontosabb kérdés: Hol tartanak a zombik? Andrea, ti keresztül jöttetek a városon, volt ahol láttatok dögöket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A belváros környékén már találkoztam egy-kettővel reggel. Ha szerencsénk van, akkor még legalább 1-2 napba telik mire elérhetnek idáig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helyes. A legfontosabb a fal és a kapu rendbehozása lenne, persze miután körülnéztünk bent és megbizonyosodtunk arról, hogy nincsenek meglepetés vendégeink. A legjobb megoldás az lenne, ha a férfiak a fal, az udvar és utána az épület rendbetételével foglalkoznának, a nők pedig a takarítás részét intéznék. Persze ha mindenkinek megfelel. Maestro légy szíves mérd fel, hogy mi az ami még kellhet. A mai napon még lesz lehetőség meg idő is talán arra, hogy visszamenjünk a városba eszközöket meg anyagot szerezni a tatarozáshoz, anélkül, hogy meglegyen az esélye hogy zombieledel lesz belőlünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem az lenne a legjobb, ha én meg Gun körbenéznénk és elmennénk a platóssal anyagbeszerzésre. Ti addig itt maradtok kertészkedni, meg várni hogy beesik-e még egy-két vendég. - mondta az idősebbik Magnussen</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó ötlet. - vágtam rá</div>
<div style="text-align: justify;">
- Viszont egy valami van, ami gondot jelenthet. - vágott közbe Benjamin</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi lenne az? - Nézett rá szúrós szemekkel Gunnar</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudjátok oké, hogy átmegyünk zombidaraboló survivor-be, de mégis hogy fogjuk ezt kivitelezni, ha jelenleg az összes fegyverünk egy pár konyhakés, meg partvisnyél?</div>
<div style="text-align: justify;">
Benjamin fején találta a szöget. A sok tervezgetés, meg a költözködés közben arra nem is gondoltunk, hogy szükség lehetne fegyverekre. Persze itt már az is felmerült bennem, hogy talán valahol elrejtve lesz olyan raktár a katonai iskola épületei között, ami nem teljesen üres és esetleg valamiféle fegyverként hasznosítható tárgyat találunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Első körben körül kell nézni itt, hátha mielőtt lezárták a területet, hagytak valahol, valamelyik raktárban némi muníciót. A másik lehetőség, hogyha a Maestroék bemennek a városba, meglátogathatnák a vadászboltot a St. Luis Drive-on. Remélhetőleg nem fosztották még ki és tudnak hozni onnan fegyvereket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na akkor induljunk neki a dolgoknak. Szerintem nem árt sietni! - kiabálta el magát Gunnar.</div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSh1k41RPQhN5HSKI6dzqgBQjlizvxCTDN5IU2tEiLwIH_vPEOHrAu3JWKArMd9Y4PmGaapsZuuMRbdM0ZlFLWYB93gZdWTFYs0z2hxtYVDeT8VViX39tSRIHN9oaxPa6oeJLXoszpj6B2/s1600/ruined_room_by_noemiviski-d6hizxp.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSh1k41RPQhN5HSKI6dzqgBQjlizvxCTDN5IU2tEiLwIH_vPEOHrAu3JWKArMd9Y4PmGaapsZuuMRbdM0ZlFLWYB93gZdWTFYs0z2hxtYVDeT8VViX39tSRIHN9oaxPa6oeJLXoszpj6B2/s200/ruined_room_by_noemiviski-d6hizxp.jpg" width="200" /></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Szerencsére a körbejárás meglepetések nélkül zajlott. Sajnos az épület állapotát illetően nem sikerült pozitívan csalódni, tényleg ramaty állapotban volt minden. A falak repedezettek, romosak voltak, belül szemét, por és mocsok állt. Az épület belülről is kifejezetten hasonlított valami kísértet lakta helyre, hiszen itt-ott maradtak még jelei az életnek törött, megrogyott bútorok és az otthagyott szemét képében. Abban megegyeztünk, hogy első körben az őrtornyokat és két hálónak kialakítható termet kell rendbe rakni, persze a falak után. Az ikrek jó diákok módjára jegyzeteltek és írték fel, hogy mi az amire szükségünk lehet, amiből egy igen terebélyes kis lista alakult ki. Amíg a Magnussenek leléptek, megpróbálta mindenki hasznossá tenni magát és nekiálltunk otthonosabbá varázsolni a helyet, már amennyire a lehetőségeink engedték. A leányzók nekiálltak az első terem kitakarításának, míg én Bennel kimentem fát vágni az erdőbe, mivel egyrészt a terület felújításához, másrészt a fűtéshez is szükségünk volt fára. Talán 10-15 perc telt el Gunnarék távozása óta, amikor ismét egy autó hangjára lettünk figyelmesek a földes út felől.</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Egy fehér színű, legalább 10-15 éves Chevrolet gurult befelé igen lassan, szemmel láthatóan nem túl rózsás állapotban, ugyanis a motorháztető csurom vér volt, a szélvédő pedig több helyen is be volt törve. Az utasok pedig a Robson család volt, Anette, Gary és a gyermekük, Damian. Ahogy kiszálltak a kocsiból, már nekik is szegeztem a kérdést:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! Örülök, hogy épségben ide értetek. Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Dom. - köszönt Anette - Az történt, hogy a belváros tele van zombikkal. Nem volt egyszerű eljutni idáig. De szerencsére karcolás nélkül megúsztuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát igen, az öreg Chevy mindent kibír. - mondta büszkén Gary.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, akkor üdv az új otthonunkban. Nem túl színpompás és egyenlőre nem is túl otthonos, de legalább biztonságos lesz. Csatlakozzatok Andreához és Dianához, ők megmutatnak mindent. Sok meló lesz, de itt túlélhetjük. Talán...</div>
<div style="text-align: justify;">
Egyre jobban aggódtam Anna miatt. Telefonon nem tudtam elérni, nem tudhattam mi történt vele, hogy jól van-e biztonságban van-e, vagy hogy él-e egyáltalán, de megpróbáltam mindent félretenni és a feladatra koncentrálni. Lassan már 4 órája elmentek a tesók, kezdett ez is aggasztani. Mi van, ha bajuk esett? Az az igazság, hogy műszaki és egyéb "ház körüli" ismeretek és ezzel együtt Jonas nélkül halott lett volna az egész tervem. Csak bízni tudtam abban, hogy visszatérnek, addig pedig megkezdtük a fával való munkálkodást és a falak, valamint az őrtornyok megerősítését.</div>
<div style="text-align: justify;">
Este 7 óra tájban robaj hallatszott az útról. Megkönnyebbülve láttam, hogy visszatértek, de már nem csak egy teherautóval, hanem kettővel plusz az utánfutókkal és bizony az egyik platón emberek álltak. Újabb négy emberrel nőtt a társaságunk. Ott volt John Adams, Gunnar régi kisstílű hacker barátja és a barátnője Sarah, aztán Thomas Wellington és Jessica Parker akiket igazából senki sem ismert, Magnussenék találtak rájuk az egyik bolt kifosztása közben. Amikor beértek, a Maestro kaján vigyorral üdvözölt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szevasz tökös! Aggódtál mi? Nyugi van kisgyerek. Csak hoztam egy-két erre kolbászoló ismerőst, meg némi anyagot az élethez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hülye állat! Igazán siethettetek volna! - ugrottam Jonas nyakába</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi, csak nem volt egyszerű mindent beszerezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A dögök hol tartanak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Közelednek és egyre többen vannak. ha szerencsénk van, holnap még nem találnak itt ránk. Viszont a jó hír, hogy hoztunk fegyvereket, sőt még a generátorhoz is sikerült alkatrészt szerezni. Na az barátom, az tartott ennyi ideig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Generátor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jajj öcskös, körülnéztél te rendesen? Nem tudom feltűnt-e, de a bázis területe körül nem találsz sehol villanyvezetékeket. Na ez azért van, mert van itt valahol egy áramgenerátor. Ha jól sejtem az egyetlen helyen amit nem néztünk meg, az alagsorban. Valamikor ez a hely napenergiával működött. Szóval betörtünk az erőműbe, és hoztunk egy-két kis napelemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Össze fogjátok tudni rakni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én mindenhez értek, az öcskös meg diplomás gépészmérnök. Tudom, hogy nem látszik rajta, mert leginkább egy napszámos parasztra hasonlít, de nagy koponya. Holnap az lesz az első, hogy megjavítjuk a rendszert, ameddig ti betonoztok. Mert ugye a fal betöméséhez nem árt az sem, bár látom ti fával megpróbáltátok már megoldani, de azért a beton mégiscsak erősebb védelemnek látszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom elmondani, mennyire örülök nektek...</div>
<div style="text-align: justify;">
- El ne bőgd magad! - nevetett fel - Inkább menjünk be és rakjunk tüzet valamelyik szoba közepén, hogy meg ne fagyjunk. Minden másra ott van a holnap.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tüzet rakni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugalom, nézd mit hoztunk! Mint azokban a 90-es évekbeli filmekben a csövesek. Szép kis hordó!</div>
<div style="text-align: justify;">
Azzal legurította a vas hordót a platóról. Bent a teremben mindenki összegyűlt, csak hogy lássuk a létszámot. Mindenkivel együtt így összesen 16 főt számlált a társaság, ebből 6 nő, 9 férfi és egy fiúgyermek. Az éjszakai őrséget két fő látta el a bejáratnál, hiszen figyelnünk kellett. Nem csak amiatt, hogy nehogy előbb érjen ide egy zombi, hanem hogyha esetleg túlélő idetalálna, akkor legyen aki fogadja őket. Én pedig nagyon bíztam abban, hogy lesz még túlélő aki ott fog állni a kapu előtt. Én gyorsan lefeküdtem aludni, majd éjféltől beálltam az őrségbe. Már nem tudtam eljönni a kapu elől. Vártam és reménykedtem abban, hogy egyszer csak ott fog állni az ajtó előtt a legfontosabb ember az életemben...</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-86314803121732005422015-10-26T16:29:00.001+01:002015-11-14T10:43:34.685+01:00Day #4 (Part 1.) - Beköltözős buli<div style="text-align: justify;">
Ahogy hazaértem, az volt az első, hogy bevetődtem az ágyba Bella mellé és megpróbáltam kicsit pihenni, de álom természetesen nem jött a szememre. Egyre csak a történtek jártak az eszemben és a döntésem súlya egyre jobban elkezdte nyomni a vállamat. Vajon jó döntés volt otthagyni a dokit? Mi van, ha a zombik nem is harapás által fertőznek? Nem menthettem volna meg őt is valahogyan? Ezer meg ezer kérdés kavargott az elmémben, ahogy lassan álomba szenderültem. Az álom pedig ismét elhozta ezeket a lényeket, valami sötét erdőben álltam egy ösvényen, eltévedtem. Egyszer csak az egyik bokorból egy zombi lépett elő. Michael volt az, rám mutatott, majd megindult felém. Nem volt lehetőségem, futni kezdtem. Ahogy futottam, néha hátra néztem és az eltorzult, bomló alakok között ismerősnek tűnő arcokat véltem felfedezni Anna, az édesanyám, Andrea és még megannyi ismerősöm. Ahogy futottam, ziháltam, egyre fogyott a levegő, mintha fojtogattak volna. Az erdő végén egy romos épületet pillantottam meg, az azt körülvevő beton kerítés közepén egy nagy kapu várt nyitva, és felkínálva a menekülés lehetőségét. Ekkor ébredtem fel, úgy, hogy patakokban ömlött rólam a víz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak álom volt... - dörmögtem magam elé - úr isten, Anna!</div>
<div style="text-align: justify;">
Elfelejtettem felhívni, így gyorsan előkotortam a telefonomat, de akkor vettem észre, hogy hajnali 4 óra van, hiába hívnám, sosem veszi fel amikor alszik.</div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjts2svXY-qo7-hyNADEO0Q_JdkpYZbXRoDOpzXWkQ_irj_vfxk8sJxaf9rg4pNqe6K-cz3fo8WsfoxFMUKvUqL_CcjqSFNDj96icG2J4FDPByIRT4Jp1oaj9zqL7ziCOvRHj9FLtxqFMJr/s1600/dfssdf.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjts2svXY-qo7-hyNADEO0Q_JdkpYZbXRoDOpzXWkQ_irj_vfxk8sJxaf9rg4pNqe6K-cz3fo8WsfoxFMUKvUqL_CcjqSFNDj96icG2J4FDPByIRT4Jp1oaj9zqL7ziCOvRHj9FLtxqFMJr/s200/dfssdf.jpg" width="200" /></a>Ahogy visszagondoltam az álomra, eszembe jutott az a romos épület amit láttam. Úgy emlékeztem, valahol már láttam hasonlót. Ekkor ugrott be, hogy pár kilométerre a homokbánya mellett a volt NMS bázis állt, elhagyatottan. Amikor a déli háború fenyegette az országot, a fiatalok számára kialakítottak egy kiképző központot és iskolát, a National Military School egyik bázisát ide telepítették a város mellé, de mivel a háború elkerülte az országot és megszűnt a hadi helyzet, így az ország számtalan pontjára telepített katonai iskolák fenntartásának semmilyen értelme nem volt, így csupán 3-4 év működés után ezekből kivonultak és otthagyták őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felkeltem és Bellával karöltve az utca másik oldalán, a panellal szembeni házhoz siettem és őrült módjára csengetni kezdtem. Percek teltek el, mire a kissé elszürkült téglaház ajtaja kicsapódott és az ajtóban egy nagydarab, szőke szakállú, kissé kopaszodó ember állt meg egy szál boxerben és egy vörös-fekete kockás ingben. Olyan érzésem volt, mintha egy viking vezérrel álltam volna szemben, pedig csak jó barátomat Jonas Magnussent sikerült felvernem a legédesebb álmából. Ahogy meglátott, mosolyra görbült a szája, de tudta, hogy ha ilyenkor állok a kapujában, akkor valami fontos dologról lehet szó. Elhadartam neki a tegnap történteket, szinte levegőt sem vettem, de ő szemmel láthatóan nem igazán vett komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te Dom, egyetlen egy kérdésem lenne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondd!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szívtál? Le kéne állnod a kemény drogokkal. - tört ki heves nevetésben</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, ha nem hiszed el, kapcsold be a TV-t és várd meg a reggeli híradót. 100% hogy már benne lesznek a tegnap történtek. Hidd el, így történt minden amit mondtam. És sürgősen ki kell találnunk valamit a túlélés érdekében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, tegyük fel, hogy hiszek neked. Van terved?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát gondolkodtam valamin. Neked vannak katonai ismereteid. Elvileg az NMS épülete teljesen üres, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát öcskös, ennek nem sok köze van ahhoz, hogy légiósként kerestem a kenyeremet 3 évig, de igen, az most már maximum szellemek lakják, meg csövesek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ideális lenne...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van öcskös, de ugye tudod, hogy amiről makogsz itt nekem, azt még mindig faszságnak tartom? Elmúlott április 1-e...</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó, figyelj. Akkor tudod mit? keress rá neten, vagy várd meg a 6 órás híradót és nézd meg, aztán kurva gyorsan kezdj el összepakolni és indulunk. Addig én intézek pár telefont meg küldök pár üzenetet mindenkinek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te ezt tényleg komolyan gondolod...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen baszd meg! Ez halálosan komoly! Légyszi ne idegelj ki korán reggel. Kurva húzós estém volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké-oké. Mikor indulunk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- 2 óra elég összepakolni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem. Felhívom az öcsémet, hogy hozza a platóst, és arra fel tudunk pakolni mindent.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben. csak igyekezzünk. Még nem értek ide a hullák, de nem szeretnék találkozni velük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy felértem a lakásba már be is pattantam a számítógép elé és a közösségi oldalon elkezdtem írogatni azoknak, akik fontosak voltak a számomra és reméltem, hogy nem néznek majd teljesen hülyének, bár fogalmam sem volt arról, hogy a tegnap esti kiszabadulásukat követően meddig juthattak el a zombik.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pakolást illetően nem vittem túlzásba a dolgokat, csak a legfontosabbakat pakoltam össze. Ruhák, szerszámok, kaja. A megbeszélt 2 óra gyorsan eltelt, elkezdtem lepakolni a Maestro háza elé,(merthogy Jonast mindenki csak így hívta ezermester mivolta miatt) és vártam a srácokat. Rövidesen megérkeztek egy valamilyen ősrégi, számomra teljesen idegen típusú platós teherautóval, aminek a háromnegyede már meg volt pakolva bútorokkal és cuccokkal.<br />
- Mi van veled kisgyerek? Meg vagy hülyülve? Komolyan gondolod, hogy 3 zsák cuccal fogsz nekiindulni? Legyél már észnél! - ordított a kocsiból Gunnar, aki leginkább egy jól megtermett Norvég favágóra hasonlított.<br />
Köpni-nyelni nem tudtam, a két Magnussen már ugrott ki a kocsiból és azt vettem észre, hogy a lakásom nagy része fel volt pakolva.<br />
Az NMS épület a várostól körülbelül negyed órára volt megtalálható a lakásomtól. A bázis területe vastag 2-2,5 méter betonfallal volt körülvéve, ami első ránézésre egészen jó állapotban volt annak ellenére, hogy már jó 4-5 éve senki nem foglalkozott a hellyel. Igazság szerint akár festőinek is mondhattuk volna a környezetet ahol a bázis állt, hiszen a nyugati falat egy patak, a keletit és félig-meddig a délit is egy erdő övezte, az északi fal szomszédságában pedig a homokbánya terült el. Maga az épület 4 darab 2 emeletes szárnyból állt, amik összességében kb. 100-150 ember befogadására lehettek alkalmasak. Ahogy a kövekkel végigszórt, de gazzal benőtt úton végigmentünk, már messziről láttuk a falak sarkában lévő őrtornyokat. Meglepetésemre a bázis kapuja előtt két autót pillantottam meg, mindkettőt azonnal felismertem. Az egyik Andrea autója volt, a másik pedig Benjamin Scotté. Benjamin a legjobb barátaim közé tartozott, már kilométerekről ki tudtam szúrni a fehér puttonyos caddy-jét. Ahogy odaértünk, láttam, hogy Andrea nem egyedül érkezett.<br />
- Gyerekek, én azt hiszem most lettem szerelmes! - fordítottam oda a fejemet a Magnussen tesók felé.<br />
- Azt elhiszem öcskös, azt elhiszem. - vágta rá Gunnar.<br />
Andrea utasa Diana Webber volt. Bizony ő az a fajta nő volt, akin egy férfiember szeme egyből megakad. Magas, hosszú barna hajú, mogyoróbarna szemű és gyönyörű arcú leányzó.<br />
- Most akkor mehet a beköltözős buli, meg minden? - kérdezte nevetve Benjamin<br />
- Persze, hozd a sört! - Vágtam rá, miközben Jonas a lakatokat fűrészelte le az erőd vas kapujáról.</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-9940439765518616392015-10-26T07:30:00.001+01:002015-11-14T10:43:24.311+01:00Day #3 - Futni kéne<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Hajnali fél 2 magasságában a bejárati ajtó zörgésére ébredtem, Anna ért haza a munkából.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Szia! - kiáltottam felé, miközben kikászálódtam az ágyból - Mizújs? Ennyire sokan voltak megint?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Szia. Hát nem is lehetne máshogyan. Nem igaz, hogy az embereknek nincs jobb dolguk, mint este 11-ig étteremben ücsörögni. Sok burzsuj köcsög...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nyugi, kajás nem vagy? Csináltam jófajta chilis babot. Tudom hogy imádod.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Köszönöm. Nálatok volt ma valami?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Huhh, képzeld visszahozták a kísérleti gyógyszeres beteget. Méghozzá nem túl fényes állapotban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- A gyógyszer mégsem válik be? - kérdezte Anna, miközben kinyitotta a hűtőt, és a kajával a kezében a mikrohullámú sütő felé vette az irányt, hogy felmelegítse a babot.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem tudom. Igazából sok mindent nem láttam belőle, hatalmas tömeg volt a műtő előtt, de szerencsétlen csávókán igen szarul festett. Mindenki tök tanácstalanul állt felette, szerintem már nem is él.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Basszus. Ennyit a nagy felfedezésről. Legalább írhatsz zárójelentést holnap neki. Abból úgyis mindent megtudsz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Ezt mondjuk igaz. Na de én visszafekszem aludni. Jó legyél, meg jó pihenést holnap.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Menjél csak. Én szerintem végig is alszom a holnapot. Illetve nem, ki kell mennem anyuhoz, de szerintem mire hazaérsz otthon leszek, meg főzök is valamit. Na jó éjt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Okés, jó éjt neked is. - köszöntem el, majd egy puszit nyomtam Anna arcára.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Reggel sietve értem be a klinikára. Siettem, mert nagyon kíváncsi voltam arra, hogy mi történt a beteggel. Az irodánkba csak befutottam, köszöntem a lányoknak és már indultam is a laborba, hogy elhozhassam a regisztrátumokat, amiből kiderülhet valami. Nem volt szerencsém. A regisztrátumon csupán olyan információkat találtam, amikkel nem igazán tudtam mit kezdeni, ami biztos volt, hogy az orvos aki a coronarographiat csinálta az Dr. Michael Simon volt. Meg kell mondjam kicsit megszállott lettem ezzel az egésszel kapcsolatban. Azok után amit Andrea mondott, és amit a műtőben láttam, valahogy nem tudtam megülni egy helyben. Valami nem stimmelt ezzel az egész történettel. Szerencsére nem tartott sokáig megtalálnom Michaelt az osztályon, megvártam amíg látszólag volt egy kis szusszanásnyi ideje és letámadtam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Mike! Mi az isten volt ez tegnap? Láttam a csávót, hát úgy nézett ki, mintha most rángatták volna ki Will Smith puskacsöve elől a Legenda vagyokból.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Baszki Dominique. Nem tudom, ez elképesztő ami itt volt. Hallgasd majd meg a leletet. Ilyet még életemben nem láttam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Szerintem valaki lenyúlta a diktafonodat, mert én nem találkoztam vele...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Hát figyelj. Az öregnek a szíve konkrétan úgy nézett ki, mint valami mutáns polip. Igazából nem is nagyon értettük meg tudtuk kibogozni, de volt 4 főtörzse, egy rakat Anterior descendense meg Cx-e, a jobb koszorúérről meg ne is beszéljünk inkább. És ezek mint mintha önálló életet éltek volna.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Úr isten. És él még egyáltalán? Vagy hol van most?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Mivel mi nem igazán tudtunk vele mit kezdeni, átvittük a túlsó szárnyba a belgyógyászatra. Hogy azóta mi történt vele, nem tudom.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Ez nagyon para. Na de köszi, mennem kell, meg téged sem akarlak feltartani.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">A nagy járkálás meg kutakodás közepette gyorsan telt az idő, a ketyegő már fél 12-t mutatott. Mivel Annának adtam a kaját este, így magamnak nem hoztam, úgyhogy nem volt más választásom, mint át kellett mennem a büfébe, ami csupán a BNH főbejáratánál volt, az épület másik szárnyában. Az épület maga számomra olyan volt mint egy átkozott labirintus. Ahhoz, hogy az ember elérjen a büféig - amiből természetesen egy volt az egész épületben - át kellett verekednie magát egy rakat kártyával működő ajtón, lépcsőn meg liften. Persze az éhség nagy úr volt, így elindultam. Szerencsére már tisztában voltam a járással, tudtam, hogy a legrövidebb út az intenzív osztály melletti plexiajtón keresztül vezet, úgyhogy arrafelé vettem az irányt. Maga az épület kialakítása itt érdekes volt, mivel tulajdonképpen két teljesen külön építmény volt összekötve és duplán lezárva, mivel az összekötő folyosó mindkét végén kártyával működő ajtóval volt lezárva. Ahogy az intenzív osztály ajtaja elé értem, találkoztam Andreaval is, aki épp lefelé tartott.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Merre-merre Dominique?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Csak a büfét célzom meg, kéne valamit ennem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Átengedlek. - azzal a nyakában lógó kártyát hozzáérintette az ajtóhoz, ami kinyílt előttem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Köszi! - kacsintottam rá a doktornőre.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Az első ajtón átjutva, a folyosó közepére érve arra lettem figyelmes, hogy feltűnően nincsen semmi mozgás a túloldalon, ami azért is érdekes volt, mert a folyosó az általános belgyógyászati rendelőkhöz vezetett, ahol ez idő tájban általában tömkelegével ücsörögtek az emberek. Az ajtóhoz érve jutott eszembe, hogy még elő sem vettem a kártyámat, úgyhogy nekiálltam keresgélni a pénztárcámban az ezerféle bank-hitel-meg mindenféle törzsvásárlói kártya között a mágneskártyát. Egyszercsak sikításra lettem figyelmes a túloldalról. Az ajtót nem nyitottam ki, csak odanyomtam az arcom az ajtó üvegéhez és próbáltam a hang irányába nézelődni. Hirtelen a másik oldalról nagy lendülettel egy alak csapódott neki az ajtónak.</span></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmUlkHLBwHtl32OG0ujy_jk8Cdeew93CC_FjVDiXlq6jEglrPFMRtgAR05tMxOu5pBcdxsAKfvtqp0RgYuR8GUSB7ssW7vxPEX2R1j9ysfmfN7rnJMQ8Bm40AOVlU7UAh-0PRiH4iKdk_O/s1600/tumblr_m9fdwgc32u1rxgb7fo1_r2_250.png" style="clear: left; float: left; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhmUlkHLBwHtl32OG0ujy_jk8Cdeew93CC_FjVDiXlq6jEglrPFMRtgAR05tMxOu5pBcdxsAKfvtqp0RgYuR8GUSB7ssW7vxPEX2R1j9ysfmfN7rnJMQ8Bm40AOVlU7UAh-0PRiH4iKdk_O/s200/tumblr_m9fdwgc32u1rxgb7fo1_r2_250.png" /></span></a><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Halálra rémültem, hatalmasat ugrottam hátrafelé, és a fenekemre estem. Undorító és rémisztő látvány fogadott. Az ajtó másik oldalán egy szakadt ruhájú, középkorú férfi állt, aki igazából már nem nagyon hasonlított férfire. A fekete bőrkabátja cafatokban lógott rajta, nadrágja csupa vér volt. Kopaszodó fejéről és az arcáról darabokban hiányzott a bőr, mint akit meg akartak enni. Talán egy kicsit sokkot is kaptam, nem mozdultam meg egészen addig, amíg az alak ismét nem futott neki az ajtónak. Szemmel láthatóan nem érdekelte, hogy plexi lenne előtte, csak nekifutott, hátraesett és ezt ismételgette egészen addig, amíg a plexi elkezdett berepedni. Valahol itt tértem észhez, és fogtam fel, hogy ebből baj lehet.</span></div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; text-align: justify;">- Futni kéne... - mormoltam magam elé és olyan sprintet vágtam le a másik ajtóig, hogy azt Usain Bolt is megirigyelné.</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ahogy a lift ajtaja nyílt, egyre inkább úgy éreztem, megáll körülöttem a levegő, lelassult minden. Valószínűleg az adrenalin hatása volt ez, meg persze az is, hogy képes voltam megvárni a liftet ahelyett, hogy lefutottam volna a lépcsőn. Amikor a lift ajtaja nyílt, még szinte be sem léptem, már nyomtam meg az alagsort jelző "-1" feliratú gombot. Ahogy visszanéztem, láttam, hogy az a zombiképű izé a 2. ajtót is betörte, sőt, a háttérben még két hasonszőrű lény csatlakozott hozzá. A helyzetemet gyorsan átgondolva arra jutottam, hogy lemegyek az öltözőbe a lakáskulcsomért és valahogy megpróbálok zombimentes szintet találni, hogy kijuthassak. Szerencsémre az alagsorba még valami miatt nem jutottak le a dögök, csak néhány még élő kórházi dolgozó próbálta fejvesztve összeszedni a cuccait és lelépni az intézményből. A sok film és sorozatnézés után amit gyerekkoromtól kezdve műveltem, tudtam, hogy ez nem lehet ilyen egyszerű, gyorsan körülnéztem, nem találok-e valami fegyverként hasznosítható eszközt. Az eszembe sem jutott, hogy ez egy kórház, ahol minden életlen, vagy lekerekített végű, hogy még véletlenül se tudjon sérülést okozni. Ahogy a lift felé vettem az utamat, észrevettem hogy a karbantartók terme nyitva van így arrafelé vettem az irányt. Szerencsém volt. A terem tulajdonképpen egy műhely volt, ahol a kórház két ezermestere javított meg mindent ami elromlott. Bevallom, kicsit büszkén kutattam át gyorsított felvételben a helységet, hogy aztán a hadizsákmánnyal szállhassak be a liftbe. A táskám tartalma így már gazdagodott egy darab szikével, egy csavarhúzóval, egy akkumulátoros fúrógéppel, valamint a kezemben egy törött, ámde ez miatt hegyes végű infúzió tartó állvány nagyobb darabjával. Az első állomás a földszint volt, ami a legegyszerűbb kijutási lehetőséget kínálta fel akkor, ha éppen nem zombik nyüzsögnek mindenhol. A rothadó lények ugyanis szabadságra vágyhattak, mert amikor a liftből kiszálltam, körülbelül 8-10 ilyen szörnyeteg fordult felém a mentőbejárattól és indultak meg felém. Az ajtó záródott én pedig ismét egy szinttel feljebb léptem. Az első emeleten látszólag csend és nyugalom honolt így gyorsan elindultam az irodánk felé, hátha még össze tudok szedni egy két ott maradt dolgot, mint például a mobiltelefonomat, vagy a pénztárcámat. Szerencsére sem a folyosókon, sem az irodában nem találkoztam senkivel, így zavartalan lehetett az utam, viszont arról egyelőre fogalmam sem volt, hogyan is fogok kijutni az épületből. Amikor az ajtón kiléptem és jobbra fordítottam a fejem, a perifériámban egy fehér alakot pillantottam meg, aki eltűnt egy ajtó csapódása kíséretében. Az szoba ahova a "fehér ember" beviharzott Dr. Towergate és Dr. Simon szobája volt, így feltételeztem, hogy valamelyikük lehetett a kettő közül. Kezemben az infúziós állvány darabjával indultam meg az ajtó felé, majd kopogtam be és próbáltam viszonylag halkan a bent levő tudomására adni, hogy én vagyok az.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Hahó! Nyisd ki! Dominique vagyok! Hahó... Hahó...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Elég soknak tűnt az az idő, amíg valami mozgolódást hallottam a szobából majd lassan kinyílt az ajtó.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Ne kiabálj. Idevonzod őket! - szólt ki a résre nyitott ajtó mögül Andrea.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ahogy beléptem, Andrea már fordította is el a kulcsot a zárban. A szoba maga a tipikus orvosi pihenő és iroda volt, benne az ajtó két oldalán két íróasztallal, oldalt szekrényekkel és az ablak alatt egy kanapéval, amin jelen esetben Dr. Michel Simon feküdt, bekötött karral és lábbal, helyenként átvérzett kötéssel.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Úr isten! Mi történt?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Katona dolog. - szólt oda sziszegve Dr. Simon.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem úgy nézem, mintha az lenne...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem is az. - szólt oda az íróasztalnál aktívan gépészkedő Andrea - ezek a szörnyek megtámadtak. Michael mentett meg, de ahogy nekiesett az egyik gyógyszeres szekrénynek, az rászakadt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- De ugye nem? - kérdeztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Mit nem?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem érintkezett velük, vagy nem harapták meg, vagy ilyesmi?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem tudok róla... - hangzott a kissé bizonytalan válasz Andrea szájából.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem, megúsztam. - vágott közbe Michael.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">-Te tudsz valamit amit mi nem? - kérdezte Andrea.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem hinném, hogy többet tudok. Viszont amit tudok, hogy a portástól a takarítón át az egyszerű betegig mindenkiből zombi lett. Szóval valahogy ez a cucc fertőz és 100%, hogy ennek a kiváltó oka a SWAP-os kísérletes beteg volt. És ha ez a cucc fertőz, akkor vagy mi is zombik leszünk pár órán belül, vagy valahogy fertőz a dolog, amit megúszhatunk.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Megúszhatjuk. Oké. De mégis hogyan akarsz innen kijutni?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Hát. Vagy megküzdünk ezekkel az izékkel, vagy megvárjuk amíg jön valami segítség. A másik megoldás az ablak lenne, de Michael lehet, hogy elég neccesen ugrálna ilyen állapotban. - mosolyodtam el.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- He-he. Nagyon vicces vagy Dominique. - mondta Michael, aki szemmel láthatóan nem volt a legjobb állapotban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Lassan sötétedni kezdett, ami még félelmetesebbé tette az egész szituációt és a helyet is. Andrea feladta az internet használat lehetőségét, a rendszer nem működött, és nekem is csak annyira volt elég a telefonom lemerülés előtt, hogy küldjek egy SMS-t anyukámnak, hogy még véletlenül se jöjjön haza a több 100 km-re élő rokonoktól és hogy gyorsan felhívjam Annát és elmondjam neki azt, hogy mindenképpen maradjon otthon, ne menjen sehova és zárkózzon be.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Este 9 óra magasságában aztán ahogy kifelé lestem az ablakon, egyszer csak észrevettem, hogy felkapcsolódott az egyik autó lámpája.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Hé srácok, valaki van kint! - szóltam oda Andreáéknak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Andrea futott az ablakhoz, majdnem hogy átugrott Michaelen és nekiállt ordítani kifelé.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Segítség! Segítsen nekünk! Itt vagyunk! Segítség!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Az autós viszont kifelé kanyarodott és azzal a lendülettel el is tűnt a környékről. A csendet viszont léptek és hörgés törte meg a szoba ajtaja felől. Andrea kiabálása oda vonzotta a zombikat az ajtó elé, amik hallhatóan egyre többen és egyre agresszívabban próbáltak meg bejutni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Srácok, itt gond lesz. - jegyeztem meg.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Ezek be fognak jönni. Ez nem lehet. Félek. - tört ki zokogásban, már már amolyan hisztérikus rohamban Andrea.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nyugalom kislány, nem lesz semmi gáz. megoldjuk. - öleltem át a zokogó lányt.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Vicces volt, hogy lekislányoztam Andreát. Persze igaz, hogy fiatalabb volt nálam pár hónappal, de mégis doktornő volt, vagy mi a fene.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Srácok... - szólalt meg az egyre rosszabbul festő Michael - Hagyjatok itt. Mentsétek magatokat.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nincs az az isten! - vágtam rá.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- De Dominique, menjetek. Nekem már úgyis mindegy. - mondta, azzal a pólóját felhúzva, a mellkasán levő kötést kezdte el kioldozni.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem fogunk itt hagyni!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- De itt Fogtok!!! - azzal Michel letépte magáról a kötést és az oldalán levő sebre mutatott - Ez itt egy kurva harapás, érted? Nekem már mindegy! Meneküljetek!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Az ajtó egyre kevésbé bírta a zombik ostromát és a zár is kezdte megadni magát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ránéztem Andreára és Michaelre. Mindketten úgy néztek rám, mintha tőlem várnák a megoldást. Már most szörnyű bűntudatom volt, de tudtam hogy mit fogunk tenni. Felkeltem, kitártam az ablakot, megfogtam Andrea kezét és az ablakhoz vezettem, majd Michaelre néztem.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Sajnálom Michael. Viszlát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Az első emelet ablaka a földtől csupán kb. 3-4 méterre lehetett, nem estünk akkorát.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Andrea, ugye kocsival jöttél, és nálad van a kulcs?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Igen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Rendben, akkor előbb gyorsan vigyél engem haza, aztán te is húzz haza és zárkózz be. Megpróbálok kitalálni valamit otthon aztán hívlak.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Oké. És mi van, ha megtámadnak?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nem tudom, de azt hiszem most futni kéne! - kiabáltam.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Amikor oldalra fordítottam, észrevettem, hogy a mentőbejáró ajtaja darabokban van és éppen egy élőhalott csatangol kifelé rajta. Futásnak eredtünk, hiszen egyértelmű volt, ez a lény utánunk jön. Szerencsére ezt is megúsztuk, ahogy távolodtunk a kórháztól már csak egyetlen ordítás törte meg a csendet. Michael is csatlakozott a zombik seregéhez...</span></div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-78576974437822339172015-10-26T07:29:00.003+01:002015-11-14T10:43:12.210+01:00Day #2 - Akkor inkább nem kérek belőle<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">A reggeli rutin nálam mindig abszolút kimért volt. Levinni a kutyát, gyors zuhany, lefőzni a kávét, felébreszteni Annát(feltéve hogy dolgozik aznap), majd munkába indulni. Minden egyes hétköznap reggel így indult, egyhangúan és unalmasan és igazság szerint a munkámról is ugyanez volt a véleményem. Kevés pénzért, nagy felelősség és baromi sok munka. Persze az egészségügyi pályafutásom ennél magasabbra nem is törhetett volna, hiszen megfelelő végzettségem nem is volt hozzá, hiszen gazdasági informatikusként végeztem a főiskolán, ami mellett pincéri, személy és vagyonőri és gyógymasszőri papírom volt. Persze ezek is csak amolyan kirakat papírok voltak, amikkel az ember maximum a fenekét törölheti ki, ha elfogyott otthon a WC papírja. Persze jogosan vetődött fel sokakban a kérdés, hogy miként kerültem akkor ide, a BNH-Heart Clinic-re. Hát persze, hogy az ismeretség által. Apám jóban volt az intézmény vezetőjével, és gyorsan tudtak helyet találni nekem, mivel volt azért kapcsolódó szakmám (a masszőri), ami által tudtam valamennyire latinul is. Azt semmiképp nem mondhatom, hogy simán ment a beilleszkedés és a betanulás folyamata, de az itt töltött 3 év alatt megbecsült személlyé váltam. </span></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjgJECyakSRfvA_I6yQE4b6d3N4ooP0cr5DLClsjtcyhl0apYDvsrnMJDSXR5OZcYHSZGf-V_C0QcdWDUK4a1udesBEkJeKP3CO_rueN9vZFYf-6q01WaRREnYX5kH-knTpBmy-A04_Mk9/s1600/images.jpg" style="clear: left; float: left; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgjgJECyakSRfvA_I6yQE4b6d3N4ooP0cr5DLClsjtcyhl0apYDvsrnMJDSXR5OZcYHSZGf-V_C0QcdWDUK4a1udesBEkJeKP3CO_rueN9vZFYf-6q01WaRREnYX5kH-knTpBmy-A04_Mk9/s200/images.jpg" /></a><span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ez a nap is eseménytelenül a szokásos dolgokkal ment el, persze a SWAP programos beteg azért szóba-szóba került. Érdekes volt ez az egész dolog, mert igazság szerint ez tulajdonképpen majdhogynem az örök élet lehetőségét is felkínálta, vagy legalábbis ajtót nyitott ennek a verziónak. Jobban mondva bennem felvetődött az a lehetőség, hogy ha a szív ereit tudják lényegében regenerálni, akkor nem kell sok ahhoz, hogy az egész szervezet ilyen fajta újjáéledése is működjön. Persze ehhez az is kellett, hogy a program sikeres legyen. De ez a dolog sokkal jobban érdekelt annál, hogy nem kérdezzek utánna, így a napom jó részét azzal töltöttem, hogy munka helyett olvasgattam itt-ott az egész kísérleti programról. Az ebédszünetben amit valamikor 2 óra után sikerült beiktatnom, megjelent mellettem Dr. Andrea Towergate, akit csak a kedvenc doktornénimnek neveztem, nem csak azért, mert jóval közvetlenebb és kedvesebb volt a többi orvosnál, hanem mert az a fajta volt, akivel nem csak munkáról lehetett beszélgetni, ha volt egy kis szabadidőnk.</span></div>
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif; text-align: justify;">- Hello Dom! Mi a pálya? - huppant oda mellém</span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Szia Andrea. Csak a szokásos munka-munka-munka. Viszont lenne egy dolog, ami nagyon-nagyon érdekel. Tudsz valami közelebbit erről a SWAP-ról?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Hidd el ha tudnék, akkor most valamelyik TV csatorna stúdiójában ülnék valami nagyon vastag gázsival a pénztárcámban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Ennyire nem avattak be téged a dologba?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nemhogy engem, senkit! Annyira szupertitkosként kezelik ezt a dolgot, mintha minimum nemzetbiztonsági ügy lenne. Igazából annál többet nem tudunk róla, mint amit a TV-ben hallhattál.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Ez elég furcsa. Mégiscsak ti vagytok az orvosai.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Hidd el, nem csak ennyi furcsaság van ebben a sztoriban.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Miért?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Furcsa dolgok történtek az utóbbi 1-2 napban, amikre általában technikai hiba volt a válasz.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Na ezt fejtsd csak ki kicsit bővebben.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Elmondom, de a neved kuss ezek után. Senkinek, érted? Senkinek.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Ez alap. Pusztán csak kíváncsi vagyok.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- 2 napja engem küldtek fel a beteghez, hogy megvizsgáljam. Esküszöm amikor meghallgattam, 3/6-os systoles zörejt hallottam, ami percenként előjött-megszűnt, előjött megszűnt, ilyen perces váltásban. Gyorsan felhívtam Dr. Smith-t, de mikor feljött, nem hallott semmit. Mielőtt elengedtük, reggel még egy EKG-t csinált Michael, azon a beteg ST-elevalt. Aztán gyorsan készítettünk még egyet, ahol minden sima volt. Dr. Smith erre azt mondta, ez csak technikai hiba lehet, a betegnek szemmel láthatóan semmi baja nincsen.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Érdekes... De nem lehet, hogy tényleg csak valami hiba volt az EKG-n, meg csak te hallottad félre a dolgokat?</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Nézd, minden megeshet, de attól függetlenül szerintem nem kellett volna ilyen simán hazaengedni, sőt szerintem ha nem lett volna ez a nagy felhajtás körülötte, egy-két napot még minimum bent tartottuk volna...</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Ekkor csörrent meg Andrea telefonja és már pattant is fel az asztaltól, hiszen sürgős estet hoztak. Ez igazán nem rendített meg, hiszen szintén mindennapos volt. Amikor közeledett a munkaidőm vége, nekiindultam a szokásos utamnak, azaz visszavittem a laborba a hozzánk került regisztrátumokat és diktafonokat. Amikor átértem, akkor vettem észre, hogy valami nagy gond lehet, hiszen a műtő előterében egészen nagy tömeg állt, amiben orvosok, professzorok kaptak helyet leginkább. Próbáltam valahogy úgy helyezkedni, hogy belássak az ablakon. A nagy sürgés-forgás közepette annyit sikerült kivennem, hogy elég nagy a döbbenet és a tanácstalanság, mindenki a másiktól várja a megoldást. A beteg pedig nem más volt, mint a tegnap hazaengedett kísérleti gyógyszeres beteg, aki hát finoman szóva sem festett jól és ezt nem csak azért mondom, mert az ágyhoz kellett rögzíteni, vagy mert epilepsziás roham szerű rángások törtek rá. Az emberünk bőre elszíneződött, szürkés-fehér árnyalatban "pompázott".</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">Nem akartam feleslegesen bámészkodni, így elindultam az öltöző felé, majd haza.</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "arial" , "helvetica" , sans-serif;">- Új élet kezdete... Látom. Ha ez az új élet, akkor inkább nem kérnék belőle, köszönöm... - mormoltam magam elé, miközben a buszmegálló felé vettem az utam...</span></div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-62005151395450872642015-10-26T07:27:00.002+01:002015-11-14T10:43:00.470+01:00Day #1 - Egy új élet kezdete<div style="text-align: justify;">
Valahogy soha életemben nem éreztem azt, hogy az univerzum akarna kezdeni velem valamit is. És ez a nap sem úgy indult, ahogy beléptem a BNH-Heart Clinic ajtaján. A Beaumont National Hospital valami olyasmi érzéssel töltött el, mintha önmagam börtönébe lépnék be, amely nem hajlandó változást mutatni. Hatalmas fehér, szögletes épület unalmas, beszürkült ablakokkal. Mindig teljesen ugyanaz. Most sem volt ez másképp. Ezen a hétfőn, 6 óra 45 perckor ugyanúgy battyogtam lefelé az alagsorban levő öltöző felé a lépcsőn, a fejemre hajtott kapucnimmal és fülemben a szokásosan szóló zenével, mint ahogy minden egyes hétköznap. Valahogy orvosírnoknak lenni, nem igazán töltött el elégedettséggel. Nem éreztem azt, hogy fontos lennék. Hiszen nem mentek életeket, nem segítek semmiben, csupán egy számítógép előtt ülve leleteket és zárójelentéseket gépelek. Ahogy felértem az egérlyuk nagyságú irodánkba, amely leginkább valami raktárra emlékeztetett, amibe bezsúfoltak 3 íróasztalt meg számítógépet, a két munkatársam, Isabelle és Clara már vártak. Az ajtón való belépéskor már nekem szegezték a kérdést:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottad? - kérdezte Isabelle</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit kellett volna hallani?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt mondják, hogy nagy nap lesz ez a mai. Tudod, négy napja hozták be azt az infarktusos beteget. Nála indítottak el, valami gyógyszer kísérletes projektet, ami olyan nagy szabású, hogy kint lesz ma a tévé, rádió, minden médium ami létezik amikor hazaengedik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az igen! Kéne akkor alakítani valamit, hogy mi is híresek legyünk, vagy legalább valami.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Maga csak ne alakítson semmit! - hallatszott egy dörmögő, bájosnak nem éppen mondható női hang a hátam mögül. A gazdája Yvette volt, a főnővér - Inkább fogja meg ezt a kórlapot, és kezdje el írni. Ezt alakíthatja. Magáé a feladat, hogy megírja a beteg zárójelentését.</div>
<div style="text-align: justify;">
Csak bólintottam és leültem a helyemre, miközben magamban egy két nem túl szalonképes mondatot mormoltam el. Tisztában voltam vele, hogy az ilyen Study-s betegekkel csak a gond van, de nekiálltam, sőt bele is merültem kicsit a dolgaiba, mert kíváncsi voltam, miért is ennyire különleges ez a kísérleti program, ugyanis a legtöbb ilyen eddig a placebo-gyógyszer kombinációkról szólt. Figyelmesen olvasgattam át a beteg anamnézisét, panaszait és minden vele kapcsolatos dolgot, de semmi különlegeset nem találtam benne. Magamhoz vettem hát Dr. Smith diktafonját és elkezdtem írni a leletet. Furcsa volt, mivel ebben sem találtam semmi különlegeset. Persze oké, a főtörzse trifurcalt, azaz háromba ágazott, valamint meszes volt a LAD és occludalódott a jobb koszorúsér, de ez igazából nem volt olyan ami nagy figyelmet érdemelt volna, megfelelt egy infarktusos ember leletének. A katéterezés során összesen 2 gyógyszerkibocsátó Promus Element stentet kapott a beteg. A stent egy hálós falú, általában fémből készült cső, melyet leggyakrabban elzáródó erekbe helyeznek fel. A műtét után az érfal belső oldalán lerakódott úgynevezett plaque már nem befolyásolja a vér szabad áramlását, mert a felhelyezett implantátum szétfeszíti a rizikós érszakaszt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor itt is a gyógyszerekkel lesz a variálás. - dörmögtem magam elé, amikor Dr. Smith aszisztense, Julia lépett be az ajtón.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dominique! Te csinálod a SWAP-os beteg záróját, ugye?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én. Jó tudni, hogy ez a program neve mondjuk... - mosolyogtam</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, hát erről nem én tehetek. figyu, a belső e-mailen átküldtem a szöveget amit be kell tenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, oké...</div>
<div style="text-align: justify;">
Miközben a zárójelentés készült, egyre nagyobb tömeg lett a folyosón, szépen lassan megérkeztek az újságírók, rádiósok, TV-sek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyorsan Dom, te értessz hozzá! Állítsd be a gépen, hogy tudjuk nézni miről beszélnek! - szólt oda Isabelle</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végülis, megpróbálhatom...</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan nekiálltam kicsit manőverezni a számítógépen, és működőképes steam-et találni, ami szerencsére sikerült is, így élőben láthattuk az adást, ami ezzel a témával foglalkozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öcsém, ezt a bla-blát... Csak porhintés megy, semmi konkrét. - Néztem rá a két lányra, és szúrtam oda lemondóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor lettél ennyire türelmetlen Dominique? - Kérdezett vissza Isabelle - Figyelj, most jön a föfejes!</div>
<div style="text-align: justify;">
A kamera elé egy őszülő, szakállas ember állt, ő volt Marshall Jones, a Cardio Clinic vezetője és ennek a projektnek a vezetője. Első ránézésre leginkább a télapóra hasonlított hófehér szakállával és piros öltönyével.</div>
<div style="text-align: justify;">
"- Előttem áll Marshall Jones, aki a SWAP program fővédnöke. Marshall, az első kérdésem az lenne, amire talán mindenki kíváncsi. Mi is ez a program tulajdonképpen?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A válasz egyszerű: ez a program és gyógyszer teremti meg a jövőt a gyógyításban. Úgy is mondhatnám, hogy ez egy új élet kezdete az emberiség számára...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosítana egy kicsit? Mire jó a gyógyszer, mi a hatása?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A SWAP nevű vakcina egy olyan emberileg manipulált sejtet tartalmaz, amely tulajdonképpen képes regenerálni a teljes érrendszert, azaz újraépíti azt, ezzel együtt a szívet is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mellékhatások nélkül?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos igen. Ez az amit még egyenlőre biztosan nem tudunk. Az állatkísérletek során a gyógyszer tökéletesen működött, minden fajta káros mellékhatás nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát lehetségesek a mellékhatások? Nem kockázatos ez a betegek számára?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Természetesen bármi megtörténhet. Jelenleg a kísérleti programban 5 beteg vesz részt, közülük 4-en már gyógyíthatatlan szívproblémával küzdenek, nekik ez egy amolyan utolsó esély. Az utolsó személy pedig az öcsém, aki teljesen önként vállalta, hogy lesz tulajdonképpen tesztalany."</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerekek, ha ez bejön, többet nem kell dolgozni és örökké élünk! - kiáltottam fel, iróniával a hangomban</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne legyél ilyen negatív. Ez nagyon sokat segíthet az emberiségnek. - mondta Clara</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, csak ez a felhajtás körülötte meg minden. Esküszöm, nekem a Legenda vagyok című film jut eszembe róla. Komolyan már várom, hogy mikor zombulnak be a betegek és harapja le az egyik a kamerás kezét...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hülyegyerek... - mosolyogtak a lányok és mondták szinte egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
A nap viszonylag gyorsan el is szállt, késő délután pedig hulla fáradtan nyitottam ki a lakásom ajtaját. A barna, kissé megviselt ajtó mögött a folyosón állt a hűtőszekrény, amely szerencsére mindig tele volt. Tudom furcsa, hogy nem a konyhában volt a hűtő, de a lakás nem volt túl nagy, a konyha pedig nemhogy nem túl nagy, inkább kicsi volt, így a hűtőszekrény csak a folyosón fért el. A szobám lényegében egy franciaágyból, egy kisebb komódból meg egy íróasztalból állt, mivel más nem fért be oda sem. Az ajtót nagy lendülettel nyitottam ki, hogy tömör 30 kiló a mellkasomon landoljon. Ő volt a kicsinek éppen nem mondható aranybarna Staffordshire Terrierem, Bella. Sokan azt mondták, nem való egy ekkora állatot tartani panelban, de engem akkor sem érdekelt, hogy mások mit is mondanak. Bella az én "gyermekem volt" és nem voltam hajlandó leadni ebből az érzésből.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mondjad babám, mit főzzünk ma? - álltam meg a nyitott hűtő előtt. - Anyád úgyis csak éjjel ér haza munkából, gondolom kajál szóval csak kettőnkre kell készülni. Rántott csirke megfelel?</div>
<div style="text-align: justify;">
Bella tágra nyílt szemmel nézett rám, mintha csak értené azt, amit mondok neki. Az hogy a lakótársamat, Annát az anyjának szólítottam, valahogy természetes volt számomra, pedig soha nem volt köztünk semmiféle testi, vagy érzelmi kontaktus. Persze nem mondom, hogy nem volt szemrevaló lány, hiszen alapjáraton bolondulnom kellett volna a világító zöld szeméért a derékig érő hosszú fekete hajával. Jó, igaz... Hazudnék, ha nem mondanám azt, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy mi lenne, ha... De sosem éreztem magam elégnek egy ilyen nőhöz...</div>
<div style="text-align: justify;">
A vacsora után csak ledőltem tévézni és azon vettem észre magam, hogy az ébresztőóra sikít, ideje munkába indulni...</div>
Pedro Sierrahttp://www.blogger.com/profile/14719204622702618147noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4300507879292561542.post-60855290631965618092015-10-25T11:37:00.002+01:002015-10-27T11:47:10.732+01:00Üdvözöllek!2031. November 24. Hétfő<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Beaumont városában az egyik helyi cég nagy bejelentést tesz, miszerint megalkottak egy gyógyszert amivel a szív és az érrendszerek betegségeit képesek lesznek teljes mértékben gyógyítani. A kísérleti program megindul, több beteg is megkapja a SWAP program keretein belül a szert, amely egy új élethez vezet. Csakhogy az új élet nem egészen olyan, mint amilyennek gondolták. Valami balul sül el... Véletlen lenne? Vagy valami más dolgozik a háttérben? Egyáltalán túlélheti valaki a zombiapokalipszist?<br />
Ezek az oldalak a BNH-Heart Clinic orvosírnoka, Dominique Sierra naplójából származnak.</div>
<div>
Töredékek egy Zombi naplójából...</div>
Unknownnoreply@blogger.com0